A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Fejérváry és Kárász család nemes cselekedetei

újabb 20 árva leánygyermek elhelyezésére vált képessé, vagyis összesen 40 leánykát fogadhatott be az intézet. Később Celesztina felépítette az uradalmat Kőröstarcsán, melyet édesapja emlékére Miklós majornak nevezett el. Itt 1926-ban egy romai katolikus kápolnát, majd 1928-ban két-tantermes iskolát is felépíttetett, melyekre szintén nagy összegeket adományozott. Természetesen szolgálati lakást is építtetett a tanítónak. Bajkán Lajos (1908-1993) tanítót Celesztina magához kérette, és miután kikérdezte elképzeléseiről. Informálódva a tanítótól, hogy ő nem csak a gyerekek oktatására, de a művelődés számára is hasznosítani szeretné, vagyis a major összes lakója számára, Celesztina azt mondta: „Jól van tanító úr, menjen fel Pestre néhány hétre — ismerkedjen hazánk fővárosával. A költségeit fedezem! Vegyen meg mindent, amit szükségesnek lát munkájához, terveinek megvalósításához. Szabad kezet kap!" Ezután Bajkán tanító az akkor fellelhető összes népiskolai szemléltető eszközt megvette Pesten. De vett különböző szerszámokat is, ami barkácsoláshoz, kosárfonáshoz, és más kézimunkához szükségesnek látott. Az ügyes fiatalok ezeket éveken keresztül használták. Volt olyan, aki még hegedűt is készített. A második tantermet a majori fiatalok, és felnőttek számára kultúrteremmé alakították, mivel az egyik tanterem elég volt 38 gyerek oktatásához. Celesztina a kultúrterembe 60 darab széket is vásárolt, ezen kívül egy ötlámpásos, telepes vüágvevő rádiót (az árán akkor két tehenet lehetett volna venni). 1930-ban ez olyan nagy szó volt, mint az 1950-es évek első felében a televízió. A rádió hallgatására vasárnaponként, késő őszi és téli estéken a kultúrterembe gyűltek össze a majoriak, és áhítattal hallgatták a híreket, nótákat, színházi közvetítéseket, zenét. Élményeiket meg is beszélték, így ismereteik a világról gyarapodtak. Celesztina támogatásával a gyerekek 300 darab gyümölcsfát is ültettek az iskola kertjébe, majd a tanító által megtanulták ezeket szakszerűen gondozni. Természetesen a fák terméseiből is részesültek. Azért, hogy a gyerekek egészséges ivóvizet ihassanak Celesztina kutat fúratott, ahonnan a környékbeliek is vitték az ivóvizet. Közben teltek az évek, Fejérváry Celesztina kisasszony végrendeletet készített, és 200 katasztrális hold földet hagyott az iskola fenntartására. Halála után az örökösöknek nem sokkal kellet a tanulók létszámát csökkenteni ahhoz, hogy 30 alá süllyedjen. Abban az időben volt egy miniszteri rendelet, mely szerint: ha egy iskolában nincs meg a 30 fő, be kell zárni. A major népe tanítójával együtt sírt. Az senkit nem érdekelt, hogy emiatt 25-26 gyereknek 6 km-t kellett gyalogolnia a legközelebbi iskolába. Bajkán tanító 6 éves munka után munkanélkülivé vált, feje felől lebontották az iskolát, amit az endrődi katolikus egyház vett meg, és kb. 30 km-rel arrébb, Nagylaposon épített fel. Ez az épület még ma is áll. Celesztina e térségben mindenhol hatalmas vagyont fordított mások megsegítésére, például szegény gyerekek felruházására. O vásárolta meg Mezőberényben 1930-ban a Stefánia községi fiókintézete számára a Gyomai út 9. sz. alatti házat. így Celesztina a megboldogult édesanyja által kitűzött nemes célú feladat végrehajtásához, minden lelki és anyagi erejét összeszedve e területeken összesen 506.744.32 arany korona áldozattal tett eleget a lelke megnyugvására. E terveinek valamennyi megvalósítását azonban a szeghalmi kastélyban akkor élő unokaöccsével Kárász II. István (1871-1951) közbenjárásával, annak segítségével tudta végrehajtani.