A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Fejérváry és Kárász család nemes cselekedetei

Miklós ezután a Hont Vármegyében levő Lontó-ra (Lontov, ma Szlovákiában) ment ahol mezőgazdasággal és politikával foglalkozott, és így a reformkori Hont megye jeles egyénisége lett. 0 volt az ipolysági kaszinó indítványozója, a honti gazdasági egyesület létesítője, a honti történelmi és népnevelési társulat megalkotója. Fejérváry Miklós és Gyürky Medárd 1838-ban megalapította a Honti Régészeti Társulatot, amely rövid időn belül értékes tárgyakat adott át a Nemzeti Múzeumnak. Fejérváry Miklós ott szerepel azon a listán, amely a Nemzeti Múzeumnak átadott tárgyait tartalmazza, többek közt a Hontban gyűjtött mamutfogakat, Lontón előkerült kőkori tárgyakat, és egyebeket. 1843-ban már, mint küldött vett részt a pozsonyi országgyűlésen, ahol ő a liberális párthoz csatlakozott. Úgy cselekedett, mint azon időben a magyarok legtöbbje, akik müveitek voltak. Tehát Fejérváry Miklós is buzgón részvett a politikában, de az országgyűlést követően visszavonult az aktív politikától, a Bécset kiszolgáló megyei adminisztrátor politikája miatt. Ekkor, 1845. július 19-én Pesten házasságot kötött a Mezőberényen született horgosi és szentpéteri előnevet viselő nemes Kárász Karolinával (1810-1890), akinek édesanyja báró, majd gróf Wenckheim Henrietta (1786-1847) szent pölteni születésű, aki végül Pesten hunyt el. A házasságában ő volt a Békés megyei Wenckheim-családi birtok hozományosa. Az édesapja pedig a Horgost újraalapító magyar nemes Kárász családnak az egyik leszármazottja, vagyis az a horgosi és szentpéteri Kárász III. Miklós (1781-1840), aki a neje hozomány! földbirtokán, Szeghalmon a kastélyt építtette. A hivatala pedig a legfőbb Magyar Királyi Bíróság volt, Hétszemélyes Tábla bírája - „septemvir", melyet haláláig viselt. Továbbá udvari tanácsos és a Szent István kiskereszt tulajdonosa is volt. O a feleségével, Henriettával a szeghalmi kastélyban laktak, de gyakran időztek Mezőberényen, és a horgosi földbirtokon és az ottani kastélyban is megfordultak. Nos, az ifjú pár, Fejérváry Miklós és Fejérváry Miklósné szül. Kárász Karolina az esküvőt követően a váci Fejérváry családi birtokon éltek. A házassági hozománnyal pedig terjedelmes birtokuk lett Köröstarcsa és Mezőberény között. Minthogy Magyarország függetlenségét Fejérváry Miklós éppen olyan őszintén kívánta, mint Kossuth, ezért az 1848-as forradalomban a nemzeti gárdában kapitány lett. Mivel azonban ez a gárda a váci püspökség hivatalnokaiból állt össze, akik nem voltak hazafias és nemzeties érzelműek, ezért gyorsan lemondott a kapitányi rangról és közlegényként szolgált tovább ugyanott. Ebből eredően a forradalomban csak csekély mértékben vett részt. Az 1848/49-es időből számos politikai tartalmú mű maradt fenn Fejérváry Miklós gazdag könyvtárában, olyan mint az akkori magyar kormány hivatalos újsága a Közlöny, és a Kossuth Hírlapja. De, voltak aktái a küldöttek és a nemesi tábla adattárából is. Ezen reakciós időkben, a könyvtárában található műveknek csupán az egyikének birtoklása is elegendő lehetett ahhoz, hogy tulajdonosát kötél általi halálra ítéljék. A Magyar szabadságharc leverését követően Miklós a 40. születésnapjáig Pesten volt, amikor vagyonát felszámolva családjával a németországi Bad-Ems fürdőhelyre utazott. Innen pedig átutazott az első londoni vüágkiállításra, majd Brüsszelbe ment ahol 1852 májusáig maradt. Itt megismerkedett a branyicskai báró Jósika Miklós (Torda, 1794. április 28. - Drezda, 1865. február 27.) író, új-