A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MARJANUCZ László: Az Alföld '48-as függetlenségi hagyományainak társadalmi háttere

amikor követjelöltként kezdett beszélni, csak néma tisztelettel szemlélték előadását. Jókai nemes lelkére vall, hogy figyelmeztette párthíveit: az írónak hozott tisztelgésből származó elragadtatást ne használják föl az ellenfél politikai meggyőződésének megváltoztatására. Jól számított az írófejedelem: a birtokos parasztság politikai képviseletében induló 48-as jelölt csak igen kis különbséggel (15 szavazattal) tudott győzni. A későbbi választásokon teljesen egyértelművé vált a Függetlenségi Párt fölénye: 1878-ban pl. Simonyi Ernővel szemben a kormánypárt már nem is indított ellenjelöltet Szentesen. Új jelenség, hogy századfordulón Makón és Szentesen is megindult az ellenzéki tábor helyi „frakciósodása". Makón a Függetlenségi Párt jelöltjével, Justh Gyulával szemben rendszeresen megmérette magát a makói 48-sok régi képviselője: Széli György. A szentesi függetlenségi táboron belül működött egy Kossth(Ferenc)-párti frakció, mely az 1896-os választáson önállósította magát, és a Függetlenségi Párt jelöltjével, Sima Ferenccel szemben Kossuth-párti jelöltet állított, és vesztett. A függetlenségiek a kormánypárttal való összejátszással gyanúsították Kossuth Ferenc híveit, akik az ellenzéket tönkre akarják tenni. Propagandájukban a függetlenségi és 48-as örökség szervesen összefonódott, híveiket és szimpatizánsaikat „Tisztelt elvtársakénak szólították.

11 Sima Ferenc ugyanis „elvtársai" bizalma előtt meghajolva nem vállalt másutt mandátumot 1896-ban. Az újság nemcsak Szentes, de egész Csongrád megye ellenzéki vezérének aposztrofálta, akit Kossuth Ferenc „apostoli atyjának szentséges nevével" visszaélve és a függetlenségi eszmét megszégyenítve akart megbuktatni. Sikertelenül. A 48-as eszmék társadalmi beágyazottságát sajátosan mutatja a civil önszerveződés legtipikusabb dualizmuskori formája: az egyesület. A polgári viszonyok általános elmaradottsága is közrejátszott abban, hogy az Alföldön az egyleti élet viszonylag elmaradott volt 1867 előtt. Szegeden 1829-től már Kaszinó működött, 1840-től Nőegylet, 1861-től Iparos Legényegylet. Szentesen is két kaszinó működött az 1840-es években. Csanád megyében az önkényuralom idején is társas élet folyt a makói Casinó Egyesületben. Tényleges föllendülést azonban a kiegyezés hozott. Ettől kezdve sorra alakultak a különböző politikai, társadalmi, gazdasági kulturális és vallási körök, társulatok, egyletek, tömörítve az azonos érdeklődésű és érdekű embereket. Vargha Gyula 1878. évi állapotokat föltüntető kimutatása szerint Szegeden 43, Hódmezővásárhelyen 43, Szentesen 25, Makón 19 egylet működött. Ezek tükrözték a társadalmi élet sokszínűségét, de témánk szempontjából most csak a 48-as körök a fontosak. Ugyanaz a tartalom változatos névformákban jelentkezett: népkör, negyvennyolcas kör, függetlenségi kör, 48-as népkör.

1 Szentes 1870-ben alakult első társadalmi egyesületének neve: Szentesi 48-as népkör. Ez lénygében Függetlenségi Párt népköre volt. Politikai orientációját jól kifejezte a név. Alapszabálya összetett célmegjelölésével együtt fontos dokumentuma a polgárosuló parasztság politikai és népművelési törekvéseinek. A köz11 Szentesi lap 1896. november 1. 12 VARGHA Gyula (szerk.): Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban. Budapest, 1880. 13 BEZDÁN Sándor: A Szentesi 48-as Népkör indulása (1870-1874) In A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiből. Szeged, 1974. 3-4.