A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

KATKÓNÉ BAGI Éva: „Megbántott emlékednek”. Koszorúszalagok a Kossuth szobor talapzatáról

esetleg ezüsttel festették, vagy hímezték az ünneplő család vagy közösség nevét, a másikra pedig az ünnepelt neve és egy jelmondat került. A szárak végét aranyrojttal díszítették, majd csokorra kötve rögzítették a koszorúhoz. A szalagok főleg nemzetiszínű ripszselyemből készültek, de városok színei is előfordulnak. A Kossuth szobor avatására készült szinte minden szalagon olvashatunk egy-egy jelmondatot, melyek átsütnek egy évszázadon és megszemélyesítik a századforduló függetlenségre törekvő népesség nem titkolt megvetését, ellenállását a hivatalos kormányzattal szemben. Ok szégyenkeznek azért, hogy a száműzetésben utolsó szívdobbanásáig hazája sorsáért aggódó és tevékenykedő államférfit 1889-ben még magyar állampolgárságától is megfosztották és harminc száműzetésben eltöltött év után idegen földön kellett örök álomra hajtania ősz fejét.

4 Ezt a tényt nem tudta megbocsátani a magyar nép szabadságra törekvő része és erről szólnak a szalagokra festett vagy hímzett jelmondatok fájdalmas kiáltásai. Kossuth holttestét szállító különvonat 1894. március 30-án éjfél után indult Magyarországra. Osztrák területen teljes közöny kísérte, de Magyarország minden állomásán gyászolók ezrei tisztelegtek a nagy hazafi előtt, beszédeket mondtak, kossuth-nótákat énekeltek és Budapestig a vasút mellett térdelt, állt Kossuth Lajos reményt vesztett népe. A SZOBORÁLLÍTÁS ELŐZMÉNYEI A Kossuth szobor keletkezéséről, avatásáról részletesen tudósít a Szegedi Napló. A lapban valóban naplószerűen tudjuk követni az eseményeket, melyeket röviden az alábbiakban ismertetünk: A szobor története 1894-ben kezdődik, amikor Kossuth Lajos Torinóban örökre lehunyta szemét. A fájdalmas hír villámcsapásként terjedt magyar földön és az első döbbenet után a városok, falvak vezetői közgyűléseket hívtak össze megbeszélni, hogyan tovább a szabadság védőszentje nélkül. Meghatározták a teendőket: az emlékbeszédek sorát, a koszorúküldést, a részvéttáviratok, a gyászmisék rendjét és a távolabbi célokat is kitűzték. Szegeden is gyorsan peregtek az események, rögtön 10000 koronás alapítványt hoztak létre, közfelkiáltással fogadták el, hogy emeljenek szobrot Kossuth emlékére. A hivatalos kormányzattól nem sok esélyt láttak a megvalósításra, ezért elhatározták, hogy közadakozásból teremtik meg a szobor költségét. A pénz gyorsan szaporodott, diákok, szegények, gazdagok egyaránt önzetlenül adakoztak és egy hónap leforgása alatt ezer forint gyűlt össze. A századfordulóra a Kamara 6000, a Szegedi Napló 8000 koronát gyűjtött, tehát a szobor anyagi fedezetének alapját megteremtették. Fontos kitétel volt, hogy Kossuth századik születésnapját hatalmas nemzeti ünneppé kell tenni, és akkor kell a szobrot is leleplezni. Röpke két esztendő rövid idő egy monumentális emlékmű kivitelezésére, ezért aggódó észrevételek is helyet kaptak az újság lapjain. Kulinyi Zsigmond ötlete menti meg a helyzetet, javaslatára kölcsönt vesz fel a város, és nagy lelkesedés közepette megalakult az 50 tagú szoborbizottság. Első dolguk volt megke4 59. kép „Meggyalázott emlékednek" 75. kép „A megsértett kegyelet kiengeszteléséül." 84. kép „A szentségtörő kezekkel letépett babérokért"