A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

BÍRÓ-BALOGH Tamás: Egy Kosztolányi-cikk és kontextusa

meg a lapban, folytatva e témát. A hat megkérdezett író között ugyanis ott van Kosztolányi Dezső is, és az ő válasza „leleplező" erejű: a névtelen cikksorozat írása közben névvel adott nyilatkozat mind nyelvileg, mint tartalmában olyan mértékben egybecseng A magyar irodalom és az ő irodalmuk mondataival és gondolat vezetésével, hogy — a többi érv mellett és azokra végképp „ráerősítve" — kétségtelenné teszi Kosztolányi szerzőségét: „A magyar irodalom ma csakugyan néma. Ez a kor a literatúra Mohácsához hasonlatos. Talán az egész világban nincs oly ország, hol a közönség ennyire egészségtelen lenne. Maga az irodalom is az. Mi ennek az oka? Az, hogy az irodalomba bevitték a politikát. Nem ma, hanem tegnap, azaz tegnapelőtt. Azon a címen, hogy »nem szabad politizalni«, szintén politikát csináltak és megfosztották irodalomunkat magyar jellegétől. Hitem szerint irodalmunk jövője az, hogy magyarabb, azaz különbözőbb legyen a többi irodalmaktól. Száműzve minden hazafiaskodást, arra keü törekednünk, hogy megtaláljuk a magyarság, a magyar szeüem vüágküldetését, mely helyet mutat nekünk a többi népek szeüemi hangversenyében. Akkor majd nemcsak iparcikkeket száüítunk a külföldnek, de értékeket is, és írásaink olyan érdeklődést gerjesztenek mindenütt, mint az oroszokéi vagy a norvégekéi. A magyarság nem áü eüentétben a nyugat-európai műveltséggel. Régen, mikor magyarabbak voltak íróink, testvéribb kapcsolatban áütak a nyugattal, mint ma. Ahhoz azonban, hogy megtörténjen az igazi magyar megújhodás, jó nevelőkre, igazi szerkesztőkre lenne szükségünk. Már régóta nem haüottunk fiatalokról. Hol vannak? A parasztságra is gondolok, a módos meggazdagodott magyar parasztra, ki a jövőben keü, hogy több szerephez jusson. 0 tudja nyelvünket, ő szólaltatja meg fajtánk szeüemét. Ne feledjük, hogy legnagyobb költőnk, ki leginkább magyar és nyugatreurópai, magyar paraszt: Arany János." (Ugyanitt, a nyüatkozók sorában elsőként, s így névsor szerint éppen Kosztolányi előtt a zsidó származású Heltai Jenő véleménye is olvasható. Nem nevezi meg a sorozatot, amelyben őt is sokat támadták, de mondataival érezhetően arra is reflektál: „Nem hiszek a magyar irodalom válságában, erről csak akkor lehetne beszélni, ha nem volnának íróink. [...] Nem akarhat hazájának jót az, aki hazája irodalmának rosszat akar, a hazaszeretetben, mely a minden szeretetek összessége, benne foglaltatik az irodalom szeretete is. Talán ezt keüene jobban hangsúlyozni és jobban megértetnünk egymással, hogy megoldjuk nem az irodalom válságát, hanem az egyes írók válságát, elsősorban lelki válságát, amely kiüti kezükből a toüat. Ha egyszer megáüapodtunk abban, hogy nem az a legjobb hazafi, aki a leghangosabban beszél, hanem az, aki legtöbbet dolgozik; ha megengedjük mindenkinek, hogy a maga módján szeresse hazáját és az irodalomban is a maga módján szolgálja, akkor nem lesz többé szó az irodalom válságáról.") 13 Nyilatkozatok a magyar irodalom válságáról. Látogatás Heinrich Gusztávnál, Herczeg Ferencnél, Rákosi Jenőnél, Riedl Frigyesnél és Voinovich Gézánál. Az Est, 1920. okt. 8. 3. 14 Az irodalom válsága. Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Kosáryné Réz Lola, Pékár Gyula, Schöpflin Aladár nyilatkozata. - Szabó Dezső dolgozik. Az Est, 1920. okt. 10. 5.