A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

hogy a dolgozó polgárság ne zárassák ki ebből. Hiszen a polgári képviselőkre vár az egyensúlyozás munkája, a kritika nyilvánításának a joga, amely nélkül kormányzás el sem képzelhető. Éppen ezért fogjanak össze az összes polgárok és egyesült listával menjenek neki a választásoknak, amelyből diadallal kerülnek majd ki."

32 Nagyatádi Szabó ceglédi választási beszéde őszinte volt és jól tükrözi a parasztpolitikus és pártja helyzetét. A szociáldemokratákkal szemben következetesen fenntartja a kis magántulajdon elvét, annak szocializálását elveti. E beszéd vége azért ellentmondásos is! Hiszen egyrészt úgy látszik, hogy a parasztpolitikus a polgári pártokkal együtt már csak ellenzéki szerepre készül, másrészt nem egyértelmű, hogy mire gondol, amikor az „összes polgárok, egyesült" listájának diadaláról beszélt. Mindenesetre, e beszédével a jelenlévő parasztság tömegeiben nagy sikert aratott. Utána még Füle István, Bimbó Pál és Antal István ceglédi kisgazdák szólaltak fel, majd határozati javaslatot fogadott el a népgyűlés. Ez kimondta: „A kisgazda társadalom teljesen tudatában van a mai sorsdöntő időknek. Amint mindenki jogát elismeri a szervezkedésre, úgy a maga részére is követeli a teljes akciószabadságot. Nem megy abba bele, hogy róluk, de nélkülük döntsenek. Emberszeretettel, nyílt szívvel, egy akarattal akarják megalkotni az új, független és békés Magyarországot." Nagyatádi délután még ellátogatott a ceglédi gazdák társas egyletébe, a történelmi szerepű Népkörbe is, ahol a monori, a nagykátai és az abonyi küldöttségeket fogadta. Itt utasítást adott a jelenlévő földosztó biztosnak, hogy legelsősorban a „rokkant katonák igényei elégítessék ki a földosztásnál." Ezen intézkedéseit akár szimbolikus jelentőségűnek is tekinthetjük, mert mutatják a parasztpolitikus tevékenységének fő irányát.

33 A Kisgazdapárt központi hetilapjának március 23-i száma is — amely a Tanácsköztársaság kikiáltása miatt ekkor az utolsó megjelent példány volt —, elégedett volt a választásokra való felkészülés kisgazdapárti eredményeivel: „valósággal dühöngő szervezkedési láz" mozgatta meg a parasztságot — írta. A budapesti pártirodába „özönlöttek a küldöttségek" és a városokban, falvakban és tanyákon lezajlott „népgyűlések százai" tanúskodnak arról, hogy a magyar parasztság „talpon van, és síkra akar szállni a forradalmi vívmányok szentségének sérthetetlenségéért és a maga speciális érdekeiért és boldogulásáért." Március 16-án a Kisgazdapártnak volt még választási népgyűlése a Pest megyei Pátyon, amelyen részt vettek a körülötte levő 16 falu parasztságának képviselői. Állítólag 5-6000 fő voltjelen. Ott a Kisgazdapárt vezetőségét Szemző Ernő államtitkár és Szerdahelyi László képviselték. A gyűlésen egyetlen szociáldemokrata akart kellemetlenkedni, de őt a józanabb lelkiismerettel bíró elvtársai hallgattatták el. Ezzel szemben Tiszafüreden a Kisgazdapárt oda szervezett járási gyűlését „egy elvakult szocialista, a tiszafüredi szocialisták túlbuzgó vezére, Gönczi elvtárs, ... kiadta a jelszót, hogy a Kisgazdapárt „kiküldötte ellenforradalmár" és ezzel az „érthetetlen és mindenképpen menthetetlen izgatásával 32 Magyarország, 1919. március 18., A Kisgazda, 1919. március 23. 33 A Kisgazda, 1919. március 23.