A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

Rámutatott, hogy a kormányban lévő pártok az iskolai fakultatív vallásoktatás bevezetésének tervével nem veszélyeztetik a vallásszabadságot. „A papok szerepe a politikán kívül esik és a vallásnak kényszer nélküli sikere attól függ, hogy a pap mennyire nem politizál, mennyire éli bele magát, hogy a vüági hatalom csatlósa helyett a lélek szolgájává" legyen. Végül megismételte: a politikai irány továbbra is a „forradalmi kormányban egyesült pártok" együttműködése legyen. Ezután Nagyatádi Szabó népgazdasági miniszter — egy székre állva — szólott az egybegyűltekhez. A helyi lap szerint „zamatos magyarsággal, egyszerű sza­vakkal s igen ötletesen mondta ki, ami a szívén feküdt. Felszólította az egy­begyűlteket, hogy jól felfogott érdekükben tiszteljék a szövetkezett polgári pártok meggyőződését. ... Ebben a rettenetes helyzetben fenntartva elveinket, egymást támogatnunk keU. Pártok és emberek között mindig volt és lesz árnyalat különbség, de ez nem ok arra, hogy egymás eUen törjünk — mondta. A belpolitikai eüentétek érzékeltetésére kimondta: „valóságos puskaporos hordón áüunk, vi­gyáznunk keU, hogy fel ne robbanjon, belső forradalom ne legyen legalább a béketár­gyalások befejezéséig." Megmagyarázta, hogy a Kisgazdapártot mi választja még el az MSZDP-től. Ennek oka, hogy a magyar parasztságot a „teljes szocializálásba egyszerre belevinni nem lehet. Ebben nagy veszedelmet lát Magyarországra, mert ismeri fajtáját. (Lelkes taps és éljenzés.) Ezt a pillanatot ma nemcsak helyesnek nem, de egye­nesen veszedelmesnek tartja." A Kisgazdapárt — mondta — összefogott a Polgári Radikális Párttal és a Károlyi-párttal, hogy az MSZDP-vel „együtt haladva, megvédjük a forradalom vívmányait. (Taps.)" 20 A Kisgazda 1919. március 16-i száma lényegében jól adja vissza a Székes­fehérvárott 9-én történteket. Az is megírta: a parasztpolitikus rendkívül nagy ha­tással fejtegette, hogy az ország boldogulása csak akkor érhető el, ha most bé­kében intézik el a rájuk váró nagy feladatokat és ha azok, akiket „nem választ egy­mástól eüenséges indulat, a lehetőség szerint együttműködnek." Különösen a parasztságot figyelmeztette: „óvakodjanak a szocialistákkal való sajnálatos ellen­tétek kiéleződésétől, hogy ne legyünk mi az okai akármüyen összeütközéseknek." A Kisgazdapárt hivatalos hetüapja azonban nem szólt a pártvezér azon gondolatáról, hogy miért nem haladhatnak együtt az MSZDP-vel? Sőt! Csak az együttműködést emelte ki. Ez pedig így hangzott: „A szociáldemokrata párt — mondta Szabó István — azért kívánta maga is a Kisgazdapártnak a kormány­zásban való részvételét, mert érezte és érzi ma is, hogy a haladó pártok, kik a for­radalom alapján áUnak, ne az eüentéteket keressék, hanem a megegyezés lehe­tőségein dolgozzanak. De belátják a szocialisták azt is, hogy ők nem is tudnák egyedül eUátni — a nagy tömegekre támaszkodó Kisgazdapárt és a polgári pártok nélkül — a kormányzást. A forradalmi pártokban megtalálja helyét a forradalom eredményeinek minden híve, és aki nem őszinte híve a forradalomnak, azt már a gyanú is lehetetlenné teszi." A Kisgazda szerint a párt vezérét percekig ünne­pelték. Szemző Ernő, a Kisgazdapárt igazgatója, a népgazdasági minisztérium áUam­titkára (aki egyébként Singer Ede helybeli könyvkereskedő fia volt) beszédében 20 Székesfehérvári Friss Újság, 1919. március 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom