A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán

rületeinek katonai megszállása és az MSZDP ellenállása miatt már többször elhalasztott választások kiírásának szükségességét a kormány 1919 tavaszán felismerte. Ezt a szándékát megerősítette, hogy Kunfi Zsigmond február közepén — többek között — azzal a hírrel érkezett meg a berni szociáldemokrata konferenciáról, hogy az antant jó néven venné, ha minél hamarabb kiírnák a választásokat.

4 A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY ELFOGADÁSA Ezért a február 26-i minisztertanácson Nagy Vince belügyminiszter (Károlyi-párt) felvetette a választások megszervezésének szükségességét a „meg nem szállott" területeken. O a „lajstromos szavazás mellett foglalt állást nagy kerületekkel" Kunfi Zsigmond közoktatási miniszter (MSZDP) fontosnak tartotta: a választásoknál „ne szerepeljen a régi közigazgatás. A régi embereket ki kell cserélni" — követelte. A belügyminiszter ebből a szempontból óhajtotta: még a nemzetgyűlési választások előtt „községi és törvényhatósági" választásokat le kell bonyolítani. Juhász-Nagy Sándor igazságügyi miniszter (Károlyi-párt) reálisan rámutatott: nem hiszi, hogy a községi- és törvényhatósági választások után olyan „gyorsan tisztújítást lehessen tartani," hogy már az országos választásoknál az új tisztikar szerepeljen. „Ha a forradalmi pártok között megegyezés lesz — mondta — akkor különösebben nem kell félni senkitől." 0 az egyéni választókerületek mellett állt ki. Vele szemben Garami Ernő kereskedelmi miniszter (MSZDP) szintén a lajstromos szavazást ajánlotta, kisebbségi képviselettel. Vass János vallásügyi miniszter (Károlyi-párt) egyetértett a lajstromos szavazással, de kisebbségi képviselet nélkül. Javasolta, hogy a „forradalmi pártok közös" listán induljanak. Garami Ernő ezt lehetetlennek tartotta. Nagyatádi Szabó István népgazdasági miniszter (Kisgazdapárt) ezt szintén nem tartotta lehetségesnek, de „ezért a kisebbségi képviselet szükséges" — mondta. A belügyminiszter és Böhm Vilmos hadügyminiszter (MSZDP) szinten ezt az álláspontot képviselték. Kunfi visszatért korábbi állításához és kijelentette: „a választási főhivatal vezetésénél szívesebben látja a forradalmi pártok bizalmi férfijait, mint a konzervatív bírót. A szavazatszedő és összeíró küldöttségeket is a forradalmi pártok kezében akarja látni." Ezt viszont a belügyminiszter és az igazságügyi miniszter gyakorlatilag „kivihetetlennek tartották. A minisztertanács e kérdésekről való szavazása előtt Juhász-Nagy Sándor igazságügyi miniszter visszavonta az egyéni választókerületekre tett javaslatát. Hozzájárult a lajstromos szavazáshoz, kisebbségi képviselettel, de csak azzal a feltétellel — amihez kormányban való megmaradását is kötötte —, hogy az MSZDP „feltétlenül biztosítja a Károlyi-párt számára a választási szabadságot." Kérte, Károlyi Mihály köztársasági elnököt hogy „ennek megbeszélésére a pártok vezetőit értekezletre hívja össze." Ezt az elképzelést Garami Ernő, Szende Pál pénzügyminiszter és Nagyatádi Szabó is támogatták. 4 MÉREI Gyula: A magyar októberi forradalom és a polgári pártok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969, 132.