A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

MAROSVÁRI Attila – SIPOS György: A kiszombori Rónay-kastély

lehetett jutni az épületbe a déli középrizaliton keresztül, és volt ajtó északi irányba, a kert felé is. Az első épület ablakai a maiak helyén voltak, és méretük is megegyezett azok beszűkítés előtti méretével. Az északi oldalon eredendően három, míg kelet felé két vakablak volt. Az épület a mainál jóval alacsonyabb volt, egykori párkánya a jelenlegihez képest 145 cm-rel lejjebb lehetett. Egykori vakolatarchitektúrájából és színezéséből semmi nem maradt meg. A mai kastélyra jellemző torony — melyről a falkutatás bebizonyította, hogy utólagos, az épülethez szervesen nem illeszkedő toldás — ekkor még hiányzott, de bizonyosan volt egy fedett felhajtórész, amely a nyugati bejárathoz illeszkedett. Ennek nyomai ma már nem azonosíthatók, de a családtagok visszaemlékezéséből tudjuk, hogy létezett ilyen. Igazolja meglétét a községben lévő épületek alapqq rajzát is rögzítő 1876-ban készült térkép. A térképen látható a kastély alaprajza, melynek kontúrjai pontosan követik a klasszicista épület ismert vonalait, jól látható a déli középrizalit, és az északi oldalon egy keskenyebben kiképzett terasz kontúrja figyelhető meg (az északi középrizalit, melyet 1902-ben toldták az épülethez, természetesen még nincs föltüntetve!). Az épület keleti és nyugati oldalán jól kivehetők a beugró záródások. A nyugati oldalon, az egykori bejáratnál látszódik egy előtér-toldás, minden bizonnyal ez lehetett a jelzett fedett bejáró. II. periódus Noha id. Rónay Elemér 1947-ben befejezett családtörténete szerint csak egy kisebb felújítás (az üveges veranda szobává alakítása és tatarozás) történt 1902-ben, amikor Rónay Jenő birtokba vette a kastélyt,

34 valójában egy az egész épület architektúráját legalábbis részlegesen, ám mégis markánsan megváltoztató beavatkozást hajtottak végre. A Rónay Elemér által említett üveges veranda „szobává alakítása" gyakorlatilag a kastély kert felé eső északi oldala középrizalitjának kialakítását jelentette. Az egész épületet megmagasították, azaz a kastély ekkor érte el mai, az eredetinél mintegy másfél méterrel feljebb lévő párqr kánymagasságát. Ebben a periódusban alakult ki a homlokzatok jelenleg is 32 Reicher Lászlóné szerint „Árkádos kiképzésű feljáró volt. A kocsik behajtottak a feljáró alá, így lehetett bejutni a kastélyba. " TÖRÖK József: A kiszombori Rónay kastély története. Feljegyzés az özv. Reicher Lászlónéval és Rónay Tiborral folytatott beszélgetéséről, 1964. dec. 28. Közli: SlPOS 2002. sz. n. Lásd még: Id. Rónay Elemér 1964. dec. 31-ei levele dr. Tóth Ferenc múzeumigazgatóhoz. Közli: SÍPOS 2002. sz. n., 33 CSML Földmérési Felügyelőség iratai. VI. 182. Kiszombor falu 1876. 15. a. 34 „Az idő kimelegedtével az átalakítási munkálatok kezdetüket vették. A ház maga is tatarozásra szorult, de főleg a nagy üveges veranda, amely eredetileg nem volt fűthető, hanem csupán nyári tartózkodásra alkalmas, átalakítása volt a legnagyobb munka. A terem maga igen nagy méretű, úgy hogy két kéményt kellett neki építeni, az ablakokat kettősekké tenni és a márvány padozatot parkettával kicserélni, a folyosó felől kettős ajtókat csinálni. Az átalakítási munkálatok már a nyár elején készen lettek. " Lásd: RCSK. 359. 35 Erre nyújt bizonyítékot a favizsgálati szakértő, Muka István megállapítása is, aki szerint a fedélszerkezet egyes részei nem a XIX. sz. közepére, hanem a századfordulóra voltak jellemzőek. A múlt század közepén ugyanis az építési faanyagot jórészt még bárdolták, fűrészelt megmunkálása csak a századfordulón terjedt el, itt pedig fűrészelt faanyagot talált beépítve. Lásd: SlPOS 2003. 35.