A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

FÁBIÁN Borbála: Az első szegedi légszeszfogyasztók

divel egy évben üzemelni kezdett brassói gázgyár, amit a Bécsi gáztársulat épített, szintén fát használt a gázgyártáshoz.

7 A gázvilágítás megkezdéséhez L. A. Riedinger Szeged város tanácsával kötött szerződést 1863. március 25-én, de a gázgyár gazdaságok működéséhez a város polgárainak fogyasztására is szüksége volt. Ezt általában már a szerződés megkötése előtt felmérték a gázvüágítási vállalkozók a helyi lakosság körében. Erről az előzetes felmérésről, ami általában az „előfizetőknek" jelentkezők listája, nem maradt fenn adat. Egyedül az egyik levéltári irat tájékoztat arról, hogy amikor 1863. március 19-én L. A Riedinger a városban járt egyik célja „a város lakosságának ezen válalat tekintetében közvéleménye" kiismerése volt. A legelső szegedi légszeszfogyasztók, vagyis első szegedi magán gázfogyasztók nevét nem ismerjük. (Csak az első utcai gázlámpák térképe

9 és jegyzéke maradt fenn.) Ennek oka az, hogy a vállalkozó által készített lista, vagyis előzetes felmérés arról, hogy kik lesznek majd gázfogyasztók nem maradt fenn. Ugyanígy nem maradt meg az első jelentkezők neve sem. A legelsők tehát csak hozzávetőlegesen állapíthatók meg a közvilágítási lámpákról készített térkép alapján, hiszen azon a területen kellett lakniuk, vagy üzletüknek lennie, ahol a közvilágítási lámpák csővezetékeit lefektették. Ettől a gázgyár csak kivételes esetben tért el, egy-egy nagyfogyasztó, például egy gyár kedvéért. Az első légszeszfogyasztók névsora mégis ismert öt évvel a gázgyár megnyitása utánról, mivel a légszeszgyár ezzel igazolta, hogy még nem haladta meg a szegedi gázfogyasztás azt a mennyiséget, ami után a várossal kötött szerződés alapján engedmény járna a városnak. Ez a lista tehát teljesen hitelesen a gázfogyasztók nevét, a fogyasztás helyszínéül szolgáló épület utcáját, és a fogyasztott gázmennyiséget tartalmazza. A lista értelmezése néhány esetben mégis nehézségekbe ütközik, mert egyes fogyasztók esetében a vizsgált időszakban változás történt, ezért például a megadott foglalkozásról nem lehet biztosan tudni, hogy melyik megnevezett fogyasztóhoz tartozik. A lista értelmezését tovább nehezíti, hogy nemcsak egy listáról van szó, hanem kettőről. Az egyiket a gázgyár készítette, a másikat pedig a város, s bár ugyanabból a célból készültek, mégis eltérések találhatók a két lista között. A listákat a városi tanács kérésére készítették. A légszeszgyár a saját könyvei alapján — a fogyasztói nyilvántartásból — és az 1870 júliusa és 1871 júniusa közötti fogyasztást tünteti fel, mert a gázgyár üzleti éve erre az időszakra terjedt ki. Ezzel szemben a városi lista három év fogyasztását tünteti fel: az 1869, 1870 és 1871 évekét. Ezt a listát Keméndy Nándor,

10 rendőrbiztos készítette. A lista készítésének ötlete minden valószínűség szerint a számvevőségen merült fel, hiszen 7 A szegedi gázvilágítás kezdetéről bővebben FÁBIÁN Borbála: „Magyarország címere tündökölt gázfényben... ", A szegedi gázszolgáltatás kezdeteiről, In Belvedere Méridionale, 2006./7-8. sz., 51-57. 8 CsML IV. B. 1107. b. 1707/1863 - alapsz: 2001/1866 9 Az egyik változatot a Szeged története is közölte újra rajzolva. (Szeged története 3/1. rész, 1849-1919, szerk: GAÁL Endre, Szeged, 1991, 90-91. oldalak közti 2. grafikai melléklet: „A gázlámpák az utcákon és a tereken 1864") 10 Keméndy Nándor (Ferdinánd) Szeged, 1815 — Szeged, 1895. Eredeti családneve Gebhardt, amit 1846-ban magyarosított. 1848-ban honvéd volt. A 19. század második felében író, újságíró; polgári foglalkozása rendőr alkapitány. (HABERMANN Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgárcsaládok történetéhez, Szeged, 1992, 143-144.)