A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között
tették. Ennek következtében szinte általános felháborodást keltett, midőn a kiosztás után körülbelül 2 évvel az OFB az elvett földek után haszonbért állapított meg az igénylők terhére addig, míg a földnek vételára meg nem állapíttatik. Az igénylők a megállapított haszonbéreket túl magasnak találták, amihez hozzájárult az a körülmény, hogy egyszerre 2 év hátralékot kellett kifizetni. Ugyanez ismétlődött meg, midőn végre a kiosztott földek örökára állapíttatott meg. Az igénylők, akik azt hitték, hogy ingyen kapják a földet, az ár megállapításában velők szemben elkövetett jogsérelmet látnak, és mindezekért a régi földtulajdonosokat okolják. Se vége, se hossza így az OFB-hez intézett fellebbezéseknek, a régi és új tulajdonosok közötti huzavonának. [...] Nem éretett el a tervezett többtermelés sem. A nagyobb földbirtokoknak gyakran 50 %-ig való megcsonkítása folytán eddig virágzó, jól működő hatalmas gazdasági egységek bontattak fel és zavartattak meg. Oly nagyobb gazdaságok, melyek az intenzív művelésre voltak berendezkedve, területük arányában megfelelő költséges berendezésekkel, gőzekékkel, gépjavító műhelyekkel, nagy értéket képviselő sok gazdasági épülettel felszerelt nagy majorokkal voltak ellátva, a földreform eljárás folytán megcsonkítva, még távolról sem tudják jelenleg a gazdasági termelésnek azon fokát produkálni, mint azelőtt, miután a nagy és most használhatatlan felszerelésekben levő, és most már holt tőkék, rájuk nézve óriási terhet jelentenek. Hozzájárul ehhez, hogy a nagybirtokok megcsonkításánál nem voltak arra tekintettel, hogy a megmaradt rész lehetőleg egységes összefüggő területet képezzen, és hogy a majorok melletti részek lehetőleg a régi tulajdonosoknak meghagyassanak, hanem az elvett részeket szinte ötletszerűen hol itt, hol ott hasították le az illető birtoktestből. ^ 36 A Kiszomboron élő járási főszolgabíró diagnózisa pontosan adta vissza a földreform anomáliáit. Kétségtelen, hogy ez jelentős mértékben rontotta a településen élő agrárnépesség túlnyomó részének helyzetét. Az újonnan földhöz jutottak többsége sem a gazdálkodás terheit, de még kevésbé a föld vételárát nem volt képes előteremteni. Jobb helyzetben voltak a dávid- és a sándormajori földekhez jutók, mert a Kenderipari Rt földjeinek megváltási ára holdanként 840 pengő volt, és a Békéscsabai Takarékpénztár által nyújtott kölcsönből képesek voltak törleszteni a részleteket, de a Rónay családtól megváltott földek tulajdonosai még akkor is képtelenek voltak a holdanként 1235 pengős vételárat 5 év alatt letörleszteni, ha a föld teljes termését — lemondva megélhetésükről — a törlesztésre fordították volna. Emiatt mind többen kényszerültek arra, hogy a földreform kapcsán megszerzett törpebirtokaikat eladják. 3 ' A megroppant nagybirtokok viszont képtelenek voltak fölszívni a földuzzadó munkaerőt. A helyzetet még inkább rontották a húszas évek végén a rossz időjárási és értékesítési viszonyok, amelyek visszavetették a termelést. 1928-ban pl. olyan száraz időjárás volt, hogy a búza kivételével „sem szemes, sem kapásnövény, sem takarmányféle nem adott még gyengének nevezhető termést sem. Hozzájárul mindehhez a búzának hihetetlenül alacsony ára, az állatszaporulatnak rossz értékesítési lehetősége, úgy hogy mindezek folytán a lakosságnak általános leszegényedése következett be. Ezzel együtt járt természetszerűleg a gazdaközönség teljes eladósodása. 36 CSATV KB 1927. Makó, 1928. 147-148. 37 Uo. 1928. Makó, 1929. 115. 38 Uo. 111.
