A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között
Az 1895-ös és az 191 l-es adatsort összehasonlítva szembeötlő a Rónay birtokok földarabolódása. Valójában nemcsak a birtokosztódást figyelhetjük meg, de a családi birtokok csökkenését is. Míg 1895-ben összesen 4587 hold szántó és 1328 egyéb földterület tartozott a család tulajdonába, addig 1911-ben már csak 4086 hold szántót és 1318 egyéb használatú földet birtokoltak. Az 500 holdas szántó-csökkenés bizonyosan érzékeny veszteséget jelenthetett, melynek nagyságát alig befolyásolhatta, hogy a terület nagy része a község tulajdonába ment át, amely az 1880-as évektől Rónay Ernő ösztönzésére tudatos vásárlásokkal (Rónay Mihály földjeinek, illetve az ún. Bene-földek megvásárlása útján 11 ) a harmadik legnagyobb földbirtokossá lépett elő. 12 A képviselő-testület a földeket kishaszonbérben műveltette, s az ebből befolyó bevételek a község működésének jelentős hányadát tették ki. A Rónay család birtokvesztesége nem volt teljes körű, az csak Rónay László egykori birtokát érintette. A Rónay Ernő kezelésében lévő 2885 hold szántó valójában a torontáli főispán, Rónay Jenő örökségét is magában foglalta, így a birtok 191 l-re sem csökkent, csupán kettéosztódott, mivel Rónay Jenő hivatala megszűntével, 1902 őszén hazaköltözött Zomborra, és gazdálkodni kezdett. Nem csökkent, sőt, 29 holddal növekedett Rónay Aladár szántóterülete. Két Rónaybirtok volt, amelyik csökkent. Az egyik Rónay Mihály fia, Rónay László tulajdona volt, aki 1885-ben még 923 hold szántóval rendelkezett, 191 l-re már csak 422 holddal. A veszteség 1 híján 500 hold: ez a terület volt az, amely vásárlás útján a község kezébe került. A másik csökkenő birtok a kastélyt építő Rónay Móric fia, Rónay Emué volt, aki már életében sem törődött különösebben birtokával, 1899-ben bekövetkezett halálát követően pedig Temesvárra költöző özvegye ekkorra nemcsak a kastélyt értékesítette (1902-ben a hazaköltöző Rónay Jenő vette meg) de földjei egy részét is. A csökkenés e birtok esetében ekkor még 30 hold. Mivel pontosan ekkora szántóterülettel gyarapodott Rónay Aladár (29 hold) és Rónay Ernő (1 hold) birtoka, biztosra vehető, hogy az adásvétel a családtagok között bonyolódott. A legnagyobb Rónay-birtokok gazdálkodásáról, művelési és termelési szerkezetéről a Borovszky-féle Torontál vármegyei monográfia ad részletesebb képet, s noha az ott feltüntetett számok (birtokméret) nem teljesen esnek egybe a Rubinek által közölt 191 l-es adatsorral, mégis alkalmas arra, hogy áttekintést kapjunk a birtokokat érintő legfontosabb tudnivalókról. A monográfia részletes képet nyújt 11 KISS Mária Hortensia: Kiszombor története. (Falutanulmány). Makó, [1940]. 34. 12 Rónay Ernőnél többet a község gazdaságáért kevesen tettek ebben az időben, nála koncepciózusabb vezetője nem volt a falunak. A Kiszombori Gazdasági Olvasókör céljainak kiteljesítése éppúgy a nevéhez fűződött, mint a község első pénzintézetének, Kiszombori Segélyegylet és Hitelszövetkezetnek a megalakítása 1884-ben, vagy a községi birtokállomány növelése, mely hosszú távon stabil bevételeket teremtve megszilárdította a falu önkormányzatának anyagi helyzetét. Alapítványai a település szegény sorsú gyermekein segítettek. 1913. júl. 21-én bekövetkezett halálát követően a képviselő-testület rendkívüli ülésen búcsúzott tőle. A jegyző nekrológjában többek között ezt mondta: „ez a község a semmiből előteremtett immáron mintegy egy millió koronányi tiszta, reális vagyont mondhat a magáénak, s amelynek eredményeként a község eme vagyona után már ez időre is olyan évi 16-18000 koronányi tiszta bevétel fölött rendelkezik. " Makó Város Levéltára (A továbbiakban: MVL) V 261-3. 67/1913.
