A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

BOGOLY József Ágoston: Omnis lectio est selectio. Eötvös József Charles de Montalembert-hez írt leveleinek historiográfiája (I. rész)

Koselleck fogalomtörténeti kutatásainak, az elvárás-események-tapasztalatok hármasságát feltáró felismeréseinek tanulságai

9 a szövegközpontú vizsgálat számára hasznosíthatók. A primer forrásszövegek és a szekundér szövegek találkozása, egymásra hatása az értelmezésben tárgyiasul. A régi fogalmak és a mai kategóriák közötti különbségből adódóan fogalomtörténeti-értelmezési feszültség keletkezik és ez mozgósítja az elmúlt valóság utólagos megértését. A hatástörténetüeg közvetítődő múlt históriájára vonatkozóan Paul Ricoeur felfogásáról Szegedy-Maszák Mihály ezt a megállapítást teszi: „...kutatásként, keresésként, létrejövő értelemként, az elmélet rendező és alkotó tevékenysége által teremtettnek határozza meg a történelmet."

10 Charles de Montalembert írásai, könyvei Eötvös számára fontos intellektuáhs viszonyítási pontot jelentettek. Az Eötvös-féle szövegvilágok (versek, regények, politikai tanulmányok, beszédek, törvényszövegek, levelek, aforizmák, stb...) számos intertextuáMs összefüggéssel rendelkeznek. Ezért a reflektált intertextuális olvasásmód kiterjesztése ennél a szövegkorpusznál is számos újabb felismerést tesz lehetővé. A kiemelt szövegfókuszok az utolérő modernizáció, az osztrák-magyar államalkotás praxisának szövegvilágát képviselik. A narratívak, a levelek dialogikus elemei, az utalások, az öninterpretációs részletek, a levélműfajból eredő sajátosságok, beszédhelyzetek számos ponton közvetlen belátást engednek az államalkotás, az alkotmányos dualizmus megteremtéséért vívott küzdelembe. Eötvös József levelezésével foglalkozván eszmetörténeti kutatásaim kiindulásait azok az elméleti, historiográfiai előfeltevések erősítették meg, amelyek a megújuló történeti és kultúratudományi kutatások kiépülését is elősegítették. Az eszmetörténet fogalmainak forrásközpontú megalapozása és a bölcseleti távlatú kultúratudományi, társadalomtörténeti kontextus kidolgozása közben,

13 a forrásfeldolgozásnál a történetelméleti nézőpont érvényesíthető.

14 Reinhardt Koselleck 9 KOSELLECK, Reinhardt: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Bp., 2003. 133-135. 10 SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Utószó. In: Ricoeur, Paul: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok. Bp., 1999. 11 V.o.: BOGOLY József Ágoston: A reflektált intertextuális olvasásmód kiterjesztése. Iskolakultúra, 1999. 6-7. 8Z. 70-78.; A szövegek elemzésénél a nyelvi reflexivitásról, a beszédmódok szerepéről, jelentéséről, a köztük lévő különbségről, a szituáció szemantikájáról, a beszédaktus elméletről: KÁLMÁN C. György: Az irodalom mint beszédaktus. Bp., 1990., vö. még: KOSELLECK, Reinhardt: Történelem, történetek és formális időstruktúrák. In: Narratívak 4. A történelem poétikája. Bp., 2000.25-35.; A valóság nyelvi reflexiójára vonatkozóan Niklas Luhman kutatásairól: KARÁCSONY András: A valóság nem a nyelv háta mögött történik. Századvég, Tél, 1997.137-142.; SARNYAI Csaba Máté: A katolikus autonómia megközelítési lehetőségei Magyarországon 1848-tól a századfordulóig. Századvég, 2001. Nyár. 21. sz.; ZAKAR Péter: Isten és a szabadság 1848/49 Magyarországán. A forradalom és szabadságharc liberális egyházi megközelítései. Századvég, 2001. Nyár, 21. sz.; CSEPELI Réka: A XIX. századi magyar liberalizmus karaktere és francia forrásai. Palimpszeszt, 1996. (okt.) l.sz.; CSORBA László: A magyar kereszténydemokrácia liberális katolikus öröksége, múltunk. LU. évf. 3.8Z. 107-111. 12 BUBER, Martin: Én és Te. Bp., 1999. 13 KOSÁRY Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Bp., 1990. 14-26., 380-447. 14 GYÁNI Gábor: A történetírás újragondolása. Történelmi Szemle, 2006. 3-4. 261-273.; MAJTÉNYI György: Az „új kultúrtörténet''- ről - Nyelvi fordulat- kritikai fordulat- kulturális fordulat. Aetas, 2005.3. 162-169.; DEÁK Ágnes: A történelem, mint veszélyeztetett faj? Aetas, 1994. 3. 155-161., GÁNGÓ Gábor: Filozófia, eszmetörténet, társadalomtudományok. Világosság, 2002. 4-7. 179-189.;