A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

ORBÁN Imre: A római katolikus közösség története Kiszomboron

megye című újság nagy cikkben vádolta őket. A szerző Mindszenty fekete serege tagjainak bélyegezte a nővéreket, és igyekezett ellenük alig egy hónapnyi hitoktatás után hangulatot kelteni. Rémhírterjesztéssel, alattomos híresztelésekkel vádolták őket, s azzal, hogy kenetteljes szóvirágokkal nyerik meg az embereket céljaiknak. 163

„A

r

em volt védekezés" — foglalta össze a helyzetet a plébános. A védelemre esély sem nyüt, mivel a kormány rendeletüeg tütotta el azokat az oktatástól, akik — mint kinevezett tanítók — nem fogadták el az államosítást, így a nővéreknek menniük kellett. Ekkor újabb apáca érkezett Szegedről, de 1949 januárjában neki is távoznia kellett. Az egyházellenes föllépés jelképes kifejezője, hogy az iskolában még a „Dicsértessék a Jézus Krisztus!" köszönést is megtiltották. A hitoktatás feladatát végül a plébánosnak, káplánnak és püspöki megbízás alapján Schwarz Rezsőnek, az egyházközség vüági elnökének, nyugdíjas iskolaigazgatónak kellett ellátnia. 1949. szept. 12-én bevezették a fakultatív hitoktatást. Ez további „lehetőséget" nyitott a gyermekeknek az oktatás alóli kivonására. Nagy csapást jelentett, hogy ugyanebben évben elvették az időlegesen visszakapott és nélkülözhetetlen közösségi helyül szolgáló legényegyleti termet.

165 További veszteség, hogy a plébánia az 1951. aug. 15-én tartott egyházközségi képviselő-testületi ülésén kénytelen volt fölajánlani valamennyi földbirtokát az államkincstárnak. A kiesett jövedelmet nem lehetett pótolni. Mindezek mellett a plébániának előbb tervkölcsönt, később békekölcsönt is kellett jegyeznie.

166 A hívek áldozatkészsége nem változott, jelentős természetbeni adományokkal támogatták még a szegedi papnevelő intézetet is. Ugyanakkor az 50-es évek hoztak közösségerősítő eredményeket. 1953-ban külön férfi és külön lánycsoportot alakítva újjászervezték az énekkart. A férfiak a 10 órai nagymisén, a lányok pedig az esti szentmisén énekeltek. A liturgia fényét emelte az ősi, „jellegzetes kiszombori asszisztencia" továbbélése, miszerint vasár- és ünnepnapi nagymiséken legények és nős fiatalemberek ministráltak. Az Oltáriszentség-kitételes nagymisén 12 gyertyás férfi állt díszőrséget a főoltárnál. Húsvétkor a szentsírnál pedig kettesével váltogatták egymást, amikor ki volt téve az Oltáriszentség. Olyan sokan jelentkeztek a szolgálatra, hogy 1955-ben öt csoportba kellett őket beosztani. 1954-ben megszervezték az oltárdíszítő nők testületét. Néhány fős csoportokban működtek, hetenként egymást váltva díszítették az oltárokat. A csoportok száma meghaladta a húszat. Egy-egy csoportra évente így legföljebb kétszer került sor. Szolgálatuk hetében ők takarították a templomot, és gondoskodtak a díszítéshez szükséges virágokról. 1954 augusztusában áldották meg a közadakozásból készült Szent József-szobrot, és a búcsúra kifes163 Célzatos rágalmakkal támadást indítottak az apácák a kiszombori állami iskola ellen. Csanádmegye, 1948. 14. 2. 164 Ebben az évben majd mindenki kérte gyermeke hitoktatását, de módszeres agitáció és befolyásolás folyt a szülők körében, hogy iskolai keretben ne igényeljék gyermekeik vallási nevelését. Hist. Dom. 96. 165 A Nemzeti Bizottság foglalta le az úttörőmozgalom számára. Hamarosan raktár lett a helyiségből, majd lakást alakítottak ki belőle. Uo. 86. 166 KRKP irattár. Ek. 1.1949. 40. II. 1952.2.a. 167 Uo. Ek. 1.1949. 61.a-b. 168 Az alkotást az akkor országos hírű szegedi Vágó Gábor szobrászművész készítette. Hist. Dom. 96.