A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

ORBÁN Imre: A római katolikus közösség története Kiszomboron

nem tartották nyitva a templomot, ami bizonyára összefüggésben volt a faluban a határ közelsége és a csempészés miatt kialakult botrányos közállapótokkal. A szertartások: misék, litániák, szentórák, vecsernyék, szentségimádások más ájtatosságok rendben folytak. Az ősi kultusz továbbéléseként Nepomuki Szent János ünnepére tridiumot tartottak.

154 Ezekben az években a faluban minden gyermeket megkereszteltek, a hitoktatás rendben folyt. A megkereszteltek kb. 15 %-a halt meg szentségek nélkül, de mindegyiküket egyházi szertartás szerint temették el. Az utolsó kenetet (betegek szentsége) senki sem utasította vissza.

155 A temetési szokásokban alapvető változás állt be. A temetőben még a háború vége előtt fölépült ravatalozót általánosan használatba vették, az elhunytakat oda csöndben kiszállították, és onnan temették el. Ezzel Kiszomboron megszűnt az otthoni ravatalozás, virrasztás, siratás és a háztól való temetés. A másik ősi hagyományt, miszerint temetésekkor a papért és az asszisztenciáért lovas kocsit küldtek, tovább őrizték. Az „élelmesek" az oroszoktól vagy a Dunántúlról szereztek lovat, és ezekkel pótolták a háborús veszteségeket.

1 A misézéshez szükséges ostyákat a sekrestyés sütötte, a bort saját termésű szőlőből állították elő. Jelképszerű változás, hogy míg korábban a betegekhez az Oltáriszentséget födetlen fővel, karingben, ministráns kíséretében vitték, most mindez „kabát alatt" történt. Az emberek növekvő számban vettek részt a szentmiséken. Az 1947-ben a hívek 20 %-a járt vasárnaponként istentiszteletre. Bevezették a diákmiséket. Az aktivitás növekedését mutatja az éves szentáldozások számának alakulása.

157 {2. táblázat) Év Az évi szentáldozások száma A növekedés aránya 1928 9 950 100,0 % 1943 12 000 120,6 % 1945 13 050 131,1 % 1947 17 150 172,3 % 1948 21 250 213,5 % 2. táblázat: A szentáldozások számának alakulása a községben 1928 és 1948 között 152 Uo. 3. 153 Kiszomboron a határ menti csempészés, lótolvajlások miatt valóságos hadiállapot alakult ki. A román lókötőkkel fegyveres összecsapások voltak. Rajk László belügyminiszter több század fegyveres rendőrt vezényelt 1947 őszén a térségbe. MEDGYESI Konstantin: Lovak, lókupecek és lóügyletek a koalíciós évek Makóján. In: Móra Ferenc Múzeum Evkönyve. Studia Ethnographica 5. Szerk.: Bárkányi Ildikó. Szeged, 2005, 162. 154 KVCS 4. 155 Uo. 4-6. 156 Hist. Dom. 84. 157 Uo. 86.