A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Kárász Benjamin – a hazafi

százakat ítélt börtönbüntetésre és ezrével vitte a volt magyar honvédeket a Habs­burgok máshol állomásozó seregeihez. De, a vérengzése Bécs számára egyre kelle­metlenebbé vált. így az általa kényszerből kihirdetett tömeges megkegyelmezés alkalmával Benjamin is kiszabadult a fogságából. 1850-ben a vagyonát is vissza­kapta, de e jeles hazafit az önkényuralom Bach-lovagjai az egész uralmuk alatt rendőri felügyelet alatt tartották. Ezután ez a tiszteletre méltó férfiú a Bach-kor­szaktól kezdve a közélettől visszavonultan élt, és az elkövetkezett idő követel­ményei szerint néhányszor vendégül kellett fogadnia a palotájában I. Ferenc József császárt, az Alföldi látogatásaikor. 1857-ben, éppen a palotában szállt meg I Ferenc József, amikor Benjáminnak az akkor 20 éves fiúgyermeke Géza (1837-1905) egy külföldi útjáról hazatért, és a kapuban megtudva ki van a há­zukban, olyan patáliát csapott, hogy az apjának a hajdúival gyorsan a kocsiszínbe kellett bezáratnia, nehogy szitkozódása a császár fülébe jusson. 30 Kárász Benjamin ezután 1859-ben nagy érdemeket szerzett magának a Csong­rád Vármegyei gazdasági egylet megalakításával. Benő nyíltszívű és egyenes jellemű és okosan újító volt, melynek alapján a vármegyei táblabíró vüág nevelt­jenek tekintendő. Ezen szép jellemvonásaihoz a liberális polgárság bölcsessége járult. E nemzetfenntartó két osztály karakterisztikumából alakult ki a jelleme, amely a mágnás földesurak minden szép erényét megőrizte. Lovagias volt, és a „kékvérű" rátartiságot és dölyföt nem ismerte. A házába bejáró szemérmes sze­gények jószívű, bőkezű gyámollója volt. A királyhoz hagyományos lojalitás fűzte, de a hatalomnak nem tömjénezett és a köteles hódolatnál és engedelmességnél többet nem adott. Számára első volt a nemzet, a haza, majd a közjó. Több társa­dalmi és polgári egyesület is a tagjává választotta. A tiszti kaszinóban főképpen a hölgyek körében kedves, derült és humoros kedélyű volt. Nagyon tudott az asszonyok nyelvén, - idős korában még fiatal hölgyek is örömmel időztek társasá­gában anélkül, hogy egy pillanatra is unták volna magukat. Szegeden, a belváros Q-1 közepén a mai legszebb sétáló főutcát az ő tiszteletére a családról nevezték el. A békekötés után az európai helyzet megkövetelte, hogy Ausztriának és Ma­gyarországnak a közjogi helyzetét letisztázzák, mégpedig alkotmányosan, tör­vényhozás útján. A nemzet sokáig tűrt, míg az alkotmányos jogai végre teljesen visszaállítódtak. 1867. február 17-től gróf Andrássy Gyula (1823-1890) új magyar miniszterelnökkel, a magyar alkotmányos minisztérium vette át a nemzet veze­tését. Ezzel a nagy változással Csongrád Vármegyére is újabb korszak köszöntött. 1867. április 25-én Szegváron tartott vármegyei közgyűlésen Csongrád Várme­gye élére ismét Kárász Benjámint nevezték ki főispánnak. Jelenlétét a vármegye közönsége leírhatatlan lelkesedéssel fogadta. Beiktatása fényes volt. Üdvözlő be­szédek követték egymást, hazafias öröm és lelkesítő szólamokkal. Majdnem 20 esztendő keserveinek emlékei újultak fel az egybegyűltek leikéiben. Ezúttal min­denki hitt az alkotmányos élet állandóságában - hiszen az új főispán is az 184S-ai törvények alapján állott, aki megkövetelte a törvények tiszteletét és az engedel­messeget. 30 CZÍMER 171. o. 31 CZÍMER 170-171. o. 32 ZSILINSZKY 299-301. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom