A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958
állítólag Beretzk Sándor hódmezővásárhely-kutasi lelkipásztor mellett teljesített szolgálatot.) Amíg ott szolgált, imaházat vásároltak, ahol rendszeres összejöveteleket tartottak. Amikor 1950 novemberében Márton Árpád nyugdíjba vonult, elfogadta az ótemplomi gyülekezet meghívását és ott lett lelkipásztor. Az, hogy sokáig nem maradhatott az ótemplomi egyházközség élén, három embernek köszönhető: Óvári Lászlónak, az Állami Egyházügyi Hivatal megyei főelőadójának, valamint az „ítéletvégrehajtóknak": Péter János tiszántúli református püspöknek és Munkácsy György szentesi esperesnek. AZ „ÁLLAMEGYHÁZÜGYI MEGBÍZOTT" ÓVÁRI LÁSZLÓ, VALAMINT SEGÍTŐI: PÉTER JÁNOS ÉS MUNKÁCSY GYÖRGY Péter János hatalomrakerülése — vagyis debreceni püspökké történő megválaszttatása — a Rákosi-féle egyházpolitika egyik tipikusnak mondható megnyilvánulása volt. A református egyház alávetése azzal kezdődött, hogy az ÁVO, illetve Rákosi nyomására 1948. áprilisában lemondott a DunameUéki Református Egyházkerület főgondnoka, Lázár Andor, majd püspöke, Ravasz László. Nyáron áüamosították az összes felekezeti iskolát (a reformátusoknak csak négy koUégiumuk, ületve gimnáziumuk maradt meg). Júliusban Ravasz helyére Rákosi jelöltjét, Bereczky Albertet választtatták meg, aki ősszel aláírta az egyház és az áüam között megkötött, utóbb sokat emlegetett Egyezményt. Lázár Andor utódának megválasztása sokkal nehezebben ment, mint a püspökválasztás: Kiss Rolandot — a két ízben szabályosan megválasztott — Kardos János budapesti ügyvéddel szemben csupán negyedik próbálkozásra sikerült a főgondnoki tisztségbe erőltetni. 29 Miközben a DunameUéki Református Egyházkerületben a főgondnok megválasztása körül éles harc dúlt, a legnagyobb létszámú egyházkerületben, a tiszántúüban 1948 őszén újabb sajtótámadások érték Révész Imrét. Például a Tiszántúli Néplap szeptember 12-i számában „demokrácia eUenes magatartással", és azzal vádolták, hogy az áUammal kötött Egyezményt (melyet még alá sem írtak!) felrúgta. A püspök ugyan tiltakozott a rágalmazás eUen, de azt a debreceni kommunista napilap nem hozta le, ezért lemondott a város törvényhatósági és közigazgatási bizottságaiban viselt tagságáról. 30 A támadásoknak, a folyamatos zaklatásoknak, az állampárt nyomásának előbb-utóbb meg lett az eredménye: Révész Imre 1949 júliusában lemondott a püspöki tisztéről, szeptember l-jével pedig a lelkipásztori áUásáról is. A megüresedett püspöki tisztség betöltése „alapos előkészületet" igényelt. Mivel az egyházi törvények szerint a püspökjelöltnek az adott egyházkerületben kellett előzően szolgálnia, Rákosiék jelöltjét, Péter János konventi külügyi és sajtóügyi előadót, a budapesti Füadelfia Diakonissza Intézet lelkészét (a lemondatott Tüdy Zoltán áUamelnök személyi titkárát 31 ) először meg keUett választtatni a 28 Az államosítást megelőző tárgyalásokat és az Egyezmény szövegét lásd: FODORNÉ NAGY 2006. 29 Bővebben lásd PAP 1992. 75-79. 30 TtREL, I. 1. c fond, 502. doboz, 1857/1948. sz. és TIBORI 1995. 193. 31 Péter Jánosnak a Tüdy Zoltán személye körül játszott sötét szerepét a történeti kutatás még nem tárta fel. Állítólag 1947-től titkos tagja volt az MKP-nak. Püspökként végrehajtója volt az egyházat
