A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

LENGYEL András: A Szegedi Népszava „gleichschaltolása” (1948)

gleichschaltolt szociáldemokratákat érte, hanem a „győzteseket": az önmaga alapértékeinek ellentétébe átforduló „testvérpártot". A szociáldemokrácia fölszámolása során ugyanis egy baloldali eredetű, de identitása lényegét önmaga fölszámoló modernizációs diktatúra megszületésének alapító aktusa zajlott le. Ennek a Szegedi Népszava eltüntetése csak egyik kicsiny, de szimptomatikus fejleménye volt. Ám e nézőpontból mérlegelve nem árt az ügy néhány főszereplőjének további sorsára is egy röpke pillantást vetni, E sorsok önmagukban is beszédesek. Justus Pál, már az „egyesült" párt egyik vezető kádereként, 1949-ben, a Rajk-per vádlottr jaként un. koncepciós pör elítéltje lett. Néhány év börtönnel megúszta, de már a hatvanas években, viszonylag fiatalon s politikailag teljesen marginalizáltan meghalt. Szakasits Árpád, aki szociáldemokrata oldalról az „egyesülés" egyik kezdeményezője és lebonyolítója volt, valamivel később, 1950-ben került börtönbe. Túlélte, de — fizikai halálakor — politikai értelemben már rég halott volt. Sorsát Zöld Sándor sem kerülhette el: ő szegedi „kompárti" titkári tisztéből a modernizációs diktatúra egyik kulcspozíciójába, egészen a belügyminiszteri székig „emelkedett", ám 1951-ben, biztosnak látszó letartóztatása elől öngyilkosságba menekült. Az ügy második vonalbeli szereplői közül Szálai Sándor szintén börtönbe került (1950), de szerencséje volt, mert szabadulása és rehabüitálása után mint a magyar szociológia egyik újjászervezője és intézményesítője testhez álló szerepet vívott ki magának. Az ügy első áldozata, Magyar László — a börtönbüntetések s az öngyükosság perspektívájából nézve — viszonylag „könnyen" megúszta: még börtönbe sem került, „csak" segédmunkás lett, majd — valahol a pálya szélén, a Pest megyei napüapnál — szakmájába is visszakerült. Tehetségéhez és tudásához mért feladatot azonban már soha sem kapott. Úgy látszik, a nagy trend az egyéni sorsokban mutatkozik meg a legtisztábban, jelezvén, a média veszélyes üzem. ANDRÁS LENGYEL EXPROPRIATION OF THE DAILY PAPER SZEGEDI NÉPSZAVA (1948) Present paper reconstructs the liquidation process of the social-democratic daily paper entitled Szegedi Népszava taking place from February to May 1948. The daily newspaper was of the highest quality in the period between 1945 and 1948 in the press history of Szeged. It was Sándor Zöld, local leader of the Hungarian Communist Party promoting the so called 'workers' unity', who started the attack against László Magyar (1900-1971), the responsible editor of the newspaper. Then, however, the national leaders of the social-democrats surrendering to the demands of the 'kin-party' performed the cleansing: first they made Magyar to resign, then - in several phases - the newspaper, the Szegedi Népszava itself was eliminated. (Although the paper formerly joined the rival communist newspaper, the Délmagyarország, the new editor of the 'common' newspaper was a social-democrat the 'kin-party' trusted. He represented the guiding of the 'united' party in all respects.) Present paper as a reconstruction is a case study on the internalization of the demands of a regime.