A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
LENGYEL András: A Szegedi Népszava „gleichschaltolása” (1948)
A SZEGEDI NÉPSZAVA „GLEICHSCHALTOLÁSA" (1948) LENGYEL ANDRÁS 1. Az úgynevezett koalíciós évek (1944-1948) külön szakaszt alkotnak Szeged sajtótörténetében. 1 Ez a periódus, rövidsége ellenére, azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert — követve az országban zajló folyamatokat — mesterséges, „kívülről" megtervezett, pártfüggő sajtópluralizmust jelentett: minden „demokratikus" pártnak megvolt ugyan a saját lapja, mégis minden eleve determinált volt. Az a tény, hogy Szegeden ez időben több újság jelent meg egyidejűleg, s ezek politikai preferenciái különböztek, önmagában még nem megkülönböztető jegy: ez akár az 1938 előtti viszonyok fölújításaként is értelmezhető lenne. A koalíciós években érvényesülő médiapluralizmus azonban több lényeges pontban különbözött az 1938 előtti, már akkor is deformált magyar sajtó viszonyoktól. Az első, az egész folyamatot mélyen determináló különbség abban lelhető meg, hogy ez a plurális szerkezet nem egy korábbiból szervesen kinövő szerkezet volt, sőt még csak nem is spontán fejlődés eredménye. A kezdőpont, amiből minden kinőtt, a város (s az ország) szovjet érdekszférába kerülése volt: a fejleményeket a külső erők jelenléte alakította, sőt határozta meg. Ennek első jele, hogy a Vörös Hadsereg Szegedre való bevonulását követően, 1944 októberében az első, még lényegében spontán módon megszülető szegedi lap, a Szegedi Népakarat egy „vadkommunista" lap volt, amely rövid élete alatt a kommunista párt „hivatalos", moszkvai vonalától függetlenül, az új konjunktúrát a maga egyéni módján értelmezve szólalt meg. Ezt a lapot azonban a Moszkvából hazatérők előőrseként a városban megjelenő Vas Zoltán leállította, majd a hivatalos „vonalnak" megfelelően, szovjet katonai segítséggel újraindította a nagymultú, baloldali, de 1938-tól „keresztény nemzetivé" tett Délmagyarországot. S itt, ebben az újraindításban már jól tetten érhető az új helyzet több sajátossága. Mindenekelőtt: Vas, bár megtehette volna, nem kommunista lapot hozott létre, hanem — tudatos, de őszintétlen — önkorlátozással egy ideiglenes, koalíciós „gyűjtőlapot". Az újraindult Délmagyarország élén ugyanis három párt egy-egy delegáltja áüt: a kommunista Révai József, aki moszkvai emigrációjából ekkor tért haza, a kisgazdapárti Balogh István, a „páter" és a parasztpárti Erdei Ferenc. Balogh páter bekerülését e trióba akár véletlennek is tekintr hetnénk (a „moszkvaiak" azt hitték, ő a Délmagyarország tulajdonosa, jóllehet a tulajdonjog akkor már régóta Berey Géza kezében volt!), valójában kiválasztása tudatos és megfontolt volt. Mind a páter, mind Erdei ugyanis úgy volt kifelé 1 E szakasz sajtótörténeti földolgozása még nem történt meg. Itt saját kutatási tapasztalataimat foglalom össze.