A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MARJANUCZ László: A polgárság társadalmi csoportjai Makón a két világháború között

írások mentén látták el, jövedelmüket szigorúan szabályozták, ezért a többletjövedelem érdekében, többlet állami munkát keUett váUalniuk. Makó agrárjeUegéből következett volna, hogy gazdatisztek szép számmal fordulnak elő, de erről nem volt szó. A Csanád Vármegyei Gazdasági Egylet fölkérésére írt válaszlevelében fejtette ki a polgármester, hogy a Makón működő okleveles gazdatisztekről hivatalos nyüvántartást nem vezet. Az ismert szakképzett gazdák névsorát azonban meg tudja adni. Ok a követezők: Koschmáros János Makó Szegedi u. gazdatiszt Koschmáros Imre Makó Apaffy u. saját földjén gazdálkodik Tóth János Tanya, 117 saját földjén gazdálkodik Dömösi Mihály Makó saját földjén gazdálkodik Vén Sándor Makó Kossuth u. 11. városi alkalmazott Rontóczi Ferenc Makó jószágigazgató Kocsis István Makó számtartó Haricsek József Makó püspöki uradalmi segédtiszt Kevés volt a szakképzett mezőgazda, de nem is volt nagyon arra szükség, hogy okleveles gazdatisztek mások gazdaságát magas javadalmazásért vezessék, mert nem volt sem erős középbirtok, sem nagybirtok. Inkább képzett gazdálkodók működtek Makón, akik saját földjükön szereztek tapasztalatokat. Ilyennek számított Erdei Ferenc, aki nemcsak a hagymaszövetkezet körül fejtett ki hasznos tevékenységet, de tudósi ambíciókat is táplált. 1936-ban kérelemmel fordult a polgármesterhez, a „Makó társadalomrajza" c. munkája kiadásához adandó segély ügyében. Dolgozata a Csanád megyei Könyvtárban megjelent tanulmányának (A makói parasztság társadalomrajza) kiegészített és megújított mása volt, mely magában foglalta Makó teljes társadalomleírását, és a jeUegzetes mezővárosi társadalom fejlődésének elemzését. Különös tekintettel a parasztság átalakulására. A munka egy-egy fejezete már korábban megjelent a Népünk és Nyelvünk, Bibó István, ületve a Magyarságtudomány Ortutay Gyula szerkesztette folyóiratok 1935-i számaiban. Már azokban hivatkozott teljes tanulmányának közeli megjelenésére. Művét a Szegedi Fiatalok Művészeti KoUégiuma tervezte kiadni, de nem tudta előteremteni a kiadáshoz szükséges összeget. A társaságnak, melynek Erdei is tagja volt, ez lett volna a 17. kötete. 12 ívnyi volt terjedelme, a kiadás költségei pedig 800 P-t tettek ki. A nyomda hajlandó volt 300 P-t hitelezni későbbi részletek fejében, viszont a koUégium csak 100 P-t tudott a könyv kiadására fordítani. Fönnmaradt 400 P, mely összeg előteremetésén múlott a könyv kiadása. Ebben a helyzetben Erdei Csanád vármegye alispánjához fordult, akitől ígéretet kapott a hiányzó összeg nagyobbik felének kiutalására. A többi előteremetése érdekében Makó polgármesterét is megkereste. 1000 példányos kiadásról írt, melyből bizonyos mennyiséget „kézséggel és hálával" bocsát Makó rendelkezésére. Ehhez kért 100 P támo-