A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország
terelnöktől, hogy távolítsa el Baloghot a kormányból, mert nem tűrhetik, hogy a demokratikus kormány miniszterelnöke mellett teljesítsen szolgálatot Mindszenty ügynöke. A vádak ellenére Balogh egy győri beszédében kifejezte elismerését az MKP-nak, hogy másfél év alatt semmüyen hibát nem követett el. Itt továbbra is a koalíciót hirdette, melyben valamennyi párt viseli az országgal szembeni felelősséget. 76 Egy Révaival tartott vitafórumon pedig szintén elismeréssel emlékezett meg a kommunisták munkájáról. Itt a koalíciós kormányzás útját vitatták meg a szegedi kézfogástól a moszkvai látogatásig. Balogh azt mondta, hogy mivel a kommunista párt segített a többi pártnak, hogy erőre kapjon a háború után, meg tudott alakulni Szegeden az összes pártot magában foglaló Nemzeti Bizottság, amely a koalíciós kormányzás elvei alapján dolgozott. 1946 márciusában a koalíciós kormányzásban akadályok bukkantak föl, de a márciusi események azokat megszüntették. A koalíciós pártok föladata a nép érdeklődését az igazi demokrácia és szomszédjaink felé fordítani. 7 ' A kommunista Délmagyarország — az MKP országos kampányának részeként — természetesen tovább folytatta a kisgazdaeUenes propagandáját májusban is, és az FKGP egyenetlenségéről, politikai ingadozásáról írt. A párt a lap szerint már nem tekinthető a magyar nemzet föltétlenül megbízható, szilárd támaszának. Balogh föllépéseiről, beszédeiről egyre kevesebb cikk jelent meg. Az 1946. június 29-i Péter-Pál napi ünnepségre Szegedre érkező politikusok között az államtitkár is ott volt, de a lap nem számolt be mondatiról. Néhány, a minisztertanácson tett javaslatát említette csupán a Délmagyarország. 1946 augusztusában már nyüt támadás jelent meg Balogh ellen „Méregkeverés" címmel a lap hasábjain. A kommunisták központi lapja, a Szabad Nép cikke alapján közölte a Délmagyarország, hogy a budapesti Kis Újságban — az FKGP lapjában — provokációs és rágalmazó közlemény látott napvüágot. Ebben a Szabad Nép szerint Rákosi beszédéből kiragadott idézettel akarták bizonyítani, hogy egy miskolci lincselésért (amit áüítólag internált nyüasok hozzátartozói szítottak) ő a felelős. Pedig a kommunisták szerint Rákosi a rendelet szerint cselekedett, mikor a spekulánsok számára halálbüntetést rótt ki, ami a zavargást okozta Miskolcon. A cikk írói azt állították: megtudták, hogy nem Antalffy Gyula, a szerkesztő állt e közlemény mögött, hanem Balogh István, a kisgazdapárt egyik vezetője és legfőbb sajtóirányítója. „És aztán már nem csodálkoztunk. Az államtitkár úrról már régen tudjuk, hogy specializálta magát a méregkeverésben" — írták a szerzők. Bár a fórumokon a politikus mint a válságok örök elsimítója szerepel, de a valóságban nem az. Saját maga számára egyengeti az utakat. Mind a jobboldal, mind a baloldal jelöltjeként föltünteti magát — hangzott ellene a (nem kis igazsággal bíró) vád. „Az bizonyos, hogy mi kommunisták, ezzel a rágalmazó úrral többé nem ülünk le egy asztalhoz" — fogalmaztak. ' 9 75 DM, 1946. március 30. 76 DM, 1946. áprüis 9. 77 DM, 1946. április 26. 78 DM, 1946. május 28. 79 DM, 1946. augusztus 7.
