A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország

hattá meg. Az új, már nem ideiglenes koalíciós kormány november 15-én alakult meg. A kormányban hét kisgazdapárti, három kommunista, három szociáldemokrata és egy parasztpárti politikus kapott helyet. Az MKP tehát hamar véghezvitte azt, hogy az FKGP csak a miniszterelnököt és a miniszterek felét adja, a másik felét pedig a baloldali pártok. A belügyminisztérium és a közigazgatás fölötti fölügyelet is a kommunisták kezébe került. Az így létrejött kommunista térnyerés megváltozatta a választások eredményét, igyekezett semmibe venni a választói akaratot.

62 A választások után került sor az első magyar-szovjet gazdasági egyezmény ratifikálására, mely legalizálta a Szovjetunió gazdasági befolyását. Ebben az ügyben Balogh egyértelműen a ratifikálás meUett állt ki. Nem volt kifogása a Gazdasági Főtanács létrehozása eUen sem, ameUyel a gazdaságpolitika és a gazdasági élet irányítása az MKP kezébe került.

63 Az MKP már 1945 őszétől hangsúlyozta a gazdaságba való áüami beavatkozás szükségességét. Balogh némi eUenáUást tanúsított a kommunistákkal szemben ez ügyben. A szénbányák áUamosításáról szóló törvény kidolgozásánál például a tőkés érdekeket igyekezett képviselni. A bányák áUamosítását lehetségesnek tartotta, de fenntartásai közé tartozott, hogy ez elzárja a külföldi tőke és a hitelek útját. Végül azonban a kommunista nyomás miatt maga Balogh terjesztette a minisztertanács elé a bányák áUamosításáról szóló törvényjavaslatot, amit a minisztertanács elfogadott és 1946 nyarán törvénybe is iktatott. Ugyanezen az ülésen kérte az áUamtitkár a minisztertanácsot, adjon fölhatalmazást a miniszterelnöknek, hogy a kormány nevében felhívással fordulhasson a nagyhatalmakhoz, hogy az általuk megszáUt területeken lévő, a németek és a nyüasok által elhurcolt javakat adják vissza.

65 A koalíciós kormányzás — mint minden plurális politikai berendezkedésben — válságokkal járt együtt. A kommunisták előretörésével a demokrácia egyre jobban csorbult. Balogh mindvégig a koalíció híve maradt, az 1946. június-júliusi kormányzati válság idején „szinte könyörgött a pártközi értekezleten a koalíció fenntartása érdekében".

66 1946 januárjában, amikor Pálffy György főispáni beiktatására került sor, Balogh is megjelent Szegeden és mint a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt képviselője nyüatkozott a Szegedi Hírlapnak. Az interjú azonban nem ott jelent meg, hanem a Délmagyarországban. Balogh elmondta, hogy az FKGP központi és vidéki szervezkedése most veszi kezdetét. A helyi elnökökre és a választmányokra nagy munka vár és nagy felelősség hárul rájuk. Mivel a nemzetgyűlésben a képviselők komoly tevékenységet folytatnak, ami ráadásul Budapesthez is köti őket, az FKGP határozatot hozott, miszerint a nemzetgyűlési képviselők nem váUalhatnak fontos szerepeket, például vidéki szervezetek elnökségét, mert mindkettő egész ember munkáját igényli. És mivel — ahogy a lap 62 IZSÁK 1998, 55. 63 KLETTNER 2004, 109. 64 UO. 65 DM, 1945. december 20. 66 BALÁZS 1984, 240.