A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

SIPOS József: Az Országos Földmívespárt megalakulása és programja

E követelések lényegében egybeestek a parasztság érdekeivel és igényeivel. így a Gazdaszövetség, illetve A Barázda című hetilap a forradalom győzelme után is sikeresen növelte a parasztság — elsősorban a közép- és gazdagparasztság — körében tömegbefolyását. Ennek egyik fontos jele volt az, hogy november közepétől a falvakban is kezdtek megalakulni a helyi földmívelő tanácsok. Ezek névsorát postán bejelentették az Országos Földmívelő Tanácsnak, amelynek székhelye megegyezett a Magyar Gazdaszövetség központjával: Budapest, Üllői út 25. A Barázda november 16.-Í száma már azt emelte ki, hogy a polgárőrség megszervezése és a hazatért katonákról való gondoskodás után ezek legfontosabb dolga, hogy „sietve A Barázda táborába hozzanak minden kisgazdát és földmívelő munkást." Ezt azzal indokolták, hogy a földmunkásokból is nemsokára kisgazdák lesznek. Ne engedjék, hogy a „gazdák és a földmívelő munkások közé éket" verjenek. Felhívták híveik figyelmét: „Most egyesülési és szólásszabadság van." Ezért minden faluban, „ahol már a közbéke helyreállt" szervező gyűléseket tartsanak: „Szervezzen minden tag két új tagot, s terjesszük A Barázdát a szomszédos községekben is."

23 A Gazdaszövetség tehát november közepétől kezdve már nemcsak a közép- és gazdagparasztság szervezését tartotta fontosnak, hanem a katona- és parasztlázadások tapasztalatain okulva a szegényparasztságra és a földnélküliekre is ki kívánta terjeszteni propagandáját. Ennek az volt a célja, hogy egyrészt leszereljék azok szociális indulatait, másrészt így is ki szerették volna vonni a szegényparasztságot és a földnélküli tömegeket az MSZDP ekkor már nagy erőkkel megkezdett vidéki szervezkedése elől. E szervezkedés lényegében november 10-én indult, amikor is az MSZDP Budapestre összehívott egy tanácskozást, ahol megalakítottak egy 12 tagú Kisbirtokos és Földmíves Tanácsot. Ezen a tanácskozáson megjelent Patacsi Dénes honvédőrmester, aki a frontról éppen hazatérőben volt Baranya megyei falujába, és hozzászólásában tiltakozott a kisgazdák és a földmunkások megkülönböztetése eUen. Azt hangoztatta, hogy ők akarják a földmunkások földtulajdonhoz való jutását. Azon szociáldemokratáknak pedig, akut a föld állami kisajátítását, vagyis Patacsi szerint „a tulajdon megszüntetését és közös vagyont hirdeti" — azt felelte: „közös lónak túrós a háta". Kijelentette: „Mi azon az áüásponton vagyunk, hogy a földmíves ne csak robotosa legyen a földnek, hanem tulajdonosa." Elítélte a rekvirálásokat, a kisüstök megszüntetését és azokat a pesti újságokat, amelyek azt állítják, hogy a parasztnak jó a dolga, úszik a bankóban. Kijelentette, hogy a kisgazdák és földmunkások tanácsának létrehozására Szabó István pártját tartja alkalmasnak, de nekik is a meglévő gazdaszerveze94 tekkel együtt kellene azt megalakítani. Patacsi Dénes honvédőrmester, aki civilként egy Baranya megyei kis faluban módos parasztként élt — szociáldemokrata gyűlésen elmondott beszédét A Barázda megírta. Ezzel egy háborút végigharcolt parasztember politikai bátorságát is megörökítette, amely később, az 1920-as nemzetgyűlési képviselőség elnyerésével országos ismertséget eredményezett neki. Politikai életútja, amely a helyi gazdakör megszervezésével kezdődött és a háborús szörnyűségek végigélésén ke23 A Barázda, 1918. XI. 16. 473. 24 Uo. XI. 23. 477.