A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között
lenné is tett. 1977-ben pl. 69 ha terület maradt bevetetlen. A szövetkezet kezelésében lévő földekből mintegy 200 ha ártérben helyezkedett el, itt a hetvenes évek állandóan magas ár- és belvízvízszintje miatt szinte lehetetlen volt a termelés. Mivel a szántóföldi gazdálkodás eUehetetlenült, 1977-ben 14 ha-t, 1978-ban pedig 160 ha-t erdősítettek, ugyanakkor — itt is áüami támogatásból — hozzákezdtek a nem ártéri területek belvízrendezéséhez és meliorációjához. A meliorációt két ütemben hajtották végre. 1981-82-ben az első ütem 1309 ha-t érintett, melyből 886 ha-t dréneztek is. A dréncsöveket egymástól 20 méteres távolságra helyezték el, az árokszűrést mészkővel oldották meg, és a csurgalékvíz elvezetésére 32 km-nyi üzemi csatornát építettek. A második ütem munkálatait 1983-84-ben végezték el, ez 283 ha-t érintett, ehhez 6,2 km belvízelvezető csatornát és 4,8 km üzemi utat építettek. A meliorációval párhuzamosan megoldották a terület táblásítását. 50-100 ha-s szabályos alakú táblákat hoztak létre, melyek optimálissá tették a gépek kihasználtságát. Ezt szolgálta az összesen 15,3 km-es üzemi út is, amely szintén energiaköltség-megtakarítással járt együtt. A vízrendezés hatékonyságát jól mutatták a terméseredmények. Míg a melioráció előtti 7 évben őszi búzából 2,85, kukoricából 4,8 és süókukoricából 2,23 tonna/ha-s átlagtermést tudtak elérni, a meliorációt követő 3 évben az aszályok ellenére is 4,7; 6,3 és 3,22 tonna/ha-s átlagtermést produkáltak. 193 A hatékonyabb gazdálkodást szolgálta az öntözés kiterjesztése is. 1983-ban a tsz az Új Elet tsz-szel összefogva egy Öntözésfejlesztési Gazdasági Társulást hozott létre, melynek célja az öntözött földterületek növelése, és a gazdaságos öntözés megteremtése volt. A 6 elektromos, vezérlővel eUátott búvárszivattyúból álló, összesen 1000 l/sec teljesítményű közös vízkiemelőt 1984-85-ben építették meg, és megkezdték a belvízelvezető csatornahálózat korszerűsítését is, hogy az öntözővíz száUítását és adagolását biztosítani tudják. A tsz a meliorációra 46, az öntözőfejlesztésre 17, míg az öntözőberendezések beszerzésére 15 millió Ftrot fordított a nyolcvanas évek első felében. 194 A korszerűsítés, és főként az öntözés kiterjesztése intenzívebb gazdálkodást tett lehetővé. Főleg — a megnövekedett állatáUomány kiszolgálása érdekében — a takarmánytermelést kellett bővíteni, ennek útja a másodvetés biztosítása volt. 1985-86-ban mintegy 200 ha területen döntően süókukorica, kisebb területen szudánifű másodvetést alkalmaztak. A termelés intenzívebbé válása ugyanakkor jóval kisebb foglalkoztatotti áüományt igényelt. 1985-ben már csak 38-an dolgoztak a szövetkezet növénytermesztési főágazatához tartozó kiszombori önelszámoló egységnél. 2 függetlenített vezető irányítása meUett 14 traktoros, 10 műhelydolgozó, 4 rakodó és 8 egyéb feladatokat eUátó (portás, éjjeliőr, takarító, mázsás) dolgozott itt. 195 Továbbra is a tsz zombori érdekeltségébe tartozott a ládányi tejtermelő tehenészet, amely a nyolcvanas években az áüattenyésztési főágazaton belüli önelszámoló egységként működött. 1985-ben itt 740 fejőstehén, 300 növendékmarha 192 Uo. 193 Uo. 1985. júl. 3. 194 Uo. 195 Uo.
