A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között
intézet ekkor létrehozott termelési osztályának infrastruktúráját, valamint a javító-karbantartó részleg bázisát. 176 Az olajnövények — elsősorban a napraforgó — nemesítéséhez szükséges személyi és tárgyi föltételek a hetvenes évek közepétől folyamatosan épültek ki a zombori telepen. Míg 1974-ben 1 kutató, 2 technikus és 12 fizikai dolgozó, 1983- ban 6 kutató, 3 technikus és 26 fizikai, 1988-ban pedig már 8 diplomás és 9 technikus dolgozott ezen a területen, továbbá 30 fizikai dolgozó vett részt a szántóföldi munkákban. Az osztály napraforgó-, olajlen-, földimogyoró-, ricinus-, kajánbab-, szójabab- és sütőtök-nemesítési kutatásokat végzett. Tevékenységük eredményeként 15 hibridet ismertek el, melyből 5 nemzetközüeg is jegyzett fajta volt. A nemesítést 35 ha-n végezték, ebből 20 ha-n teljesítménykísérletet folytattak, 10 ha-n nemesítői kertet, míg 4-6 ha-n növénykórtani kertet alakítottak ki. 177 A napraforgó nemesítését 1962-ben Miseta Vendel kezdte meg a zombori telepen, ő a hetvenes évek végéig vezette az osztályt, helyét az intézet fiatal kutatója és későbbi főigazgatója, dr. Frank József vette át, aki 1975-ben került Kiszomborra. Az olajlen-nemesítést 1980-tól 2001-ig dr. Hollósi Szüárd vezette, őt 2001-ben Medovarszky Zoltán váltotta. A búzanemesítési osztályon 23 fizikai dolgozó meUett 5 diplomás és 3 technikus dolgozott. Fő feladatuk továbbra is a búzanemesítés és fajtafönntartás volt, ezen túl a szuperelit szaporulati fokozatú vetőmag előállítása is tevékenységi körük részét alkotta. E munkát 50 ha területen végezték, ebből 25-30 ha volt a szaporítási, míg 20-25 ha a kutatói terület. Az itteni osztály eredményességét mutatta, hogy az intézet 12 elismert fajtájából 6-ot a zombori telepen állítottak elő, és az itteni alapanyagból az 1980-as évek végén már az ország búzaterületének 60 %-át látták el. 178 Az osztályt 1962 és 1972 között dr. LeUey János irányította, majd nyugdíjba vonulását követően dr. Parádi László vette át a helyét. 1984- ben dr. Bóna Lajos került a kiszombori osztály élére, és egészen 1996-ig végezte itt a nemesítési feladatokat. Ekkor a búzanemesítést megszüntették a telepen, a feladat Szegedre került, a 43. sz. főút meUetti üvegházat pedig, amely az osztály addigi bázisa volt, értékesítették. A cirokcsoport 8 fős kollektívája a seprűcirok nemesítésével és fajtafönntartásával foglalkozott. A telep egyik legeredményesebb kísérleti bázisát 1962 és 1985 között dr. Bacsa Pál irányította, nyugdíjba vonulását követően pedig leánya, 1 ÄO Barnáné Bacsa Magdolna folytatta a ciroknemesítést. A kutatási terület jelentőségét az adta, hogy a magyarországi fajta- és vetőmagszükségletet teljes egészében a telep biztosította. A küencvenes években 2 új seprűcirok fajta (szegedi szlovák, szegedi 1023) kapott állami elismerést. A kutatás célja finomszakállú, 176 A mezőgazdaság szolgálatában 1984-1994. Szerk. SELLEY Ferenc. Szeged, 1996. Gabonatermesztési Kutatóintézet 179. 177 A hatodik évtized. Összefoglaló kiadvány a Gabonatermesztési Kutatóintézet 1974-1983 közötti munkájáról. Szerk. MAGASSY Dániel. Szeged, 1984. 183-188., 190-194. MVL XXIII. 722. VB jkv. 1988. dec. 7., SELLEY 1996. 135-151., 158-162., 169. 178 MVL XXIII. 722. VB jkv. 1988. dec. 7. 179 Barnáné Bacsa Magdolna közlése 180 Lásd még: MAGASSY 1984. 200-203., SELLEY 1996. 130-134.
