A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között

(3363 ha) és eszközállománya hatékonyabb és eredményesebb gazdálkodást tett lehetővé, mégis az egyesülés utáni első két év veszteségesnek bizonyult az új szövetr kezet szamára. Ennek oka a növénytermesztés és az állattenyésztés belső aránytalanságaiból fakadt, melyet egy veszteségrendezési eljárás keretében kellett megoldani. A szövetkezet helyzetét tovább nehezítette a belvizes időszak. 1975 és 1978 között 240-480 ha között ingadozott a belvíz miatt bevetetlen terület nagysága. 1977-ben született döntés a belvízrendezésről, és a melioráció 1978-ban indult meg, ez szintén fennakadásokat okozott a gazdálkodásban, hiszen a rendezés alá vett területeket termelésre időszakosan nem tudták megfelelően hasznosítani, illetve nehézkes volt egy időben termelni és a vízrendezést is végrehajtani. Megpróbálkoztak ebben az időszakban új növényi kultúrák meghonosításával is, ekkor került előtérbe a szövetkezet gazdálkodásában a zöldségtermesztés, melynek korábbi hagyománya nem volt a térségben. A megújulást segítették az állami támogatások és a belső döntések is. 1980-1982 között a kormány átmenetüeg támogatott szövetkezetté nyüvánította a gazdaságot, amely bizonyos állami támogatások igénybe vételét tette lehetővé. A belvízrendezés költségeit is 80 %-ban, tehát nagyobbrészt a kormányzat biztosította. A melioráció teljes bekerülése elérte a 76 millió Ft-ot. Az 1980-1984 között meghozott belső döntések közül ki keU emelnünk a tehenészeti telep 20 milliós rekonstrukcióját és a 2 ezer tonnás gabonatároló megépítését, amely 2,5 millió forintba került. A gépberuházás ebben az időszakban alacsonyabb volumenű volt, ugyanakkor a piaci viszonyokhoz alkalmazkodva a nyolcvanas évek elejétől a tsz ipari tevékenység folytatásába kezdett.

167 A tsz a nyolcvanas évek elején 3330 ha földön gazdálkodott. Ennek 80 %-a szántó, és 10 %-a legelő, a többi egyéb (kert, rét, erdő, nádas és művelés alól kivont terület) volt. A földek átlagos aranykorona értéke 27,73 AK-t tett ki. A közösben 250 tag és 100 alkalmazott dolgozott, a nyugdíjas tagok száma 340 fő volt, akik közül még sokan részt vállaltak a szövetkezeti munkákból, de legtöbbjük a háztáji gazdaságokban tevékenykedett. A szövetkezet földjeinek túlnyomó részén kalászos növényeket termesztettek. 1982-ben az összesen 2574 ha vetésterület 39 %-án búzát, 15 %-án őszi árpát, 10-10 %-án napraforgót és lucernát termeltek, de jelentős területen foglalkoztak kukorica, süókukorica, tovább magról vetett, ületve palántázott paprikatermesztéssel is. Az 1980-as években az őszi kalászosok termésátlaga 42 q/ha, a kukorica 55-60 q/ha termésátlag körül alakult.

168 A hagyományos növényi kultúrák meUett számottevő volt a szövetkezet állattenyésztése is. A 700 férőhelyes tehenészetben 1 tehén évi 4400 liter tejet adott. A szarvasmarhák mellett volt még juhászat és sertéstartás is. A disznóhízlalást főleg a háztáji gazdaságokban végezték a tagok. 1982-ben 20 millió forint értékű sertést adtak le az Allatforgalmi Vállalatnak. Az áUatok nagy része a Szegedi Szalámigyárba került, a vüághírű Pick szalámi alapanyagának. Szintén a háztáji területeken termelték a különböző zöldségféléket, a nyolcvanas években különösen a paprikát. Mintegy 10 millió forint jövedelme volt ebből a tagoknak.

169 A meliorációt 166 MVL XXIII. 715. Tü. jkv. 1978. szept. 13. 167 MVL XXIII. 722. VB. jkv. 1985. febr. 20. 168 Uo. 1982. aug. 25. 169 MVL XXIII. 715. Tü. jkv. 1982. szept. 15.