A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MAROSVÁRI Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között
de ezek egy része nem is kiszombori lakosként birtokolta az itteni földet. A faluban élő családok 36 %-a gyakorlatilag nincstelen volt, 42 % pedig csupán törpebirtokkal rendelkezett. A biztonságosabb, tartalékok fölhalmozását is lehetővé tevő kis- és középbirtokkal (5-50 hold) a zombori családok 20 %-a rendelkezett. 78 A kis- és középbirtokok a nagyüzemekhez hasonló gazdálkodást folytattak. Zombor a 100 hold alatti birtokok tekintetében is árufölösleggel rendelkezett búzából, árpából, kukoricából és lucernamagból, de emellett megjelentek olyan termékek is, melyek nagyüzemi keretek között nem voltak az árutermelés szempontr jából rentábüisak, ezért az uradalmak e termékeket csak saját szükségletre termelték. A kisebb birtokokon azonban megérte burgonyával, zöldségfélékkel, zöldpaprikával, görög- és sárgadinnyével, pirospaprikával is foglalkozni, ezekből jelentős mennyiséget piacra termeltek. Természetesen a kisgazdaságok és haszonbérletek jeüegzetes terméke volt a hagyma, mind a vörös, mind a fokhagyma nagy mennyiségben került értékesítésre. Míg a nagyüzemi gyümölcstermelés elsősorban a szüvát és a kajszibarackot preferálta, a kisgazdaságok értékesítésében ezek mellett a cseresznye, a meggy, a téli alma és a téli körte is nagy szerepet játr szőtt, továbbá diót és mandulát is termesztettek, és vittek piacra. Az állatállományt tekintve a hazai pirostarka szarvasmarhát és a zsírsertést helyezték előtérbe, de a környező településekhez képest jelentősebb bivaly és melegvérű lóállománnyal (nóniusz) is rendelkeztek a kisgazdaságok. Az aprójószág tekintetében a tyúk, lúd, kacsa, pulyka és galamb volt a legkedveltebb. A község juhállományának nagy része a kisgazdaságok kezén volt, ezeket elsősorban a gyapjúért tartották. 79 A kiszombori birtokok gazdálkodásának fontos jellemzője, és ez éppúgy igaz volt a kisgazdaságokra, mint az uradalmak gazdálkodására, hogy ha jelentős árutermelést folytattak is, az intenzív termeléshez szükséges beruházások elmaradtak. 1935-ben mindössze 10 kat. hold terület volt a faluban, amelyen öntöztek, ezen intenzív bolgárkertészkedést végeztek. Az öntözés meghonosítására, és ezzel a termelés hatékonyabbá, belterjesebbé tételére már a századelőn történtek kísérletek. 1910-ben a Felső-torontáli Arvízmentesítő Társulat tett ajánlatot a község számára az öntözőrendszer kiépítésére, és ezzel zöldségfélék, vagy akár a rizs termelésének meghonosítására, 80 ám a vüágháború megakadályozta az elképzelés végrehajtását. Az 1935-ben rögzített 10 holdas öntözött terület a község művelt földterületének mindössze 0,8 ezrelékét tette ki, ami elenyészően kevésnek bizonyult, még akkor is, ha a község termelési potenciálját az öntözéses művelést nem igénylő gabonatermesztés adta. Hasonlóan alacsony volt a trágyázott területek nagysága is. A gazdaságok által megművelt 11460 holdnyi területből csupán 14,8 %-ot, 1697 holdat trágyáztak, 1687 holdat istállótrágyával, 10 holdat pedig műtrágyával. A trágyázott terület túlnyomó része szántó volt (1661 hold), s csupán 21 hold kert, 1 hold rét és 14 hold szőlő került még trágyázásra. 81 78 Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben. Bp. 1938. KSH. 314-315. 79 OMC 1937. 192-224. 80 MVL V 261-3. 85/1910. 81 Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben. Bp. 1938. KSH. 317. és 320.
