A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

szonyok alapján kerültek be a vezetők. Pártbizottsági tagokat pedig több mint ötven településről választottak, mindenhonnan, ahol már megalakultak az MKSZ on helyi szervezetei. E párt programjának középpontjában már nem közjogi, hanem a parasztság politikai és gazdasági követelései álltak. A népjogok kiterjesztése érdekében követelték „az általános, egyenlő, titkos választói jogot" és a választókerületek új beosztását. A jobbágyi viszonyok maradványainak teljes megszüntetését, a progresszív adózást, a létminimum adómentességét, ingyenes népoktatást, aggkori biztosítást, ingyenes jogvédelmet. Tehát széleskörű szociális jogokat sürgettek. Sarkalatos követelésük volt: „a latifundiumok és a holtkézi birtokok állami megváltása," hogy az elég földel nem rendelkező parasztság földhöz jusson. A hitbizományok arra történő rászorítását, hogy nagyberuházásokkal rendszeres munkaalkalmat teremtsenek a szegényeknek. Követelték a kerületi mezőgazdasági kamarák felállítását, a szövetkezetek fejlesztését, olyan intézkedéseket, amelyek a „mezőgazdasági munkássággal való békés együttműködést" teszik lehetővé.

28 E követelések tehát nem csak a birtokos parasztság érdekeit karolták fel, hanem a szegény- és földnélküliekét is. Az önálló parasztpárt létrehozásával új, elhatározó lépés történt a parasztság politikai emancipálódása irányába. Szabó István és társai — a kedvező belpolitikai helyzetet jól felismerve — kibújtak a Függetlenségi Párt gubójából. Elhagyták annak idejétmúlt közjogi és elsősorban a földbirtokosok érdekeit védő, agrárius politikáját. Külön érdemük, hogy bár maguk is a Magyar Gazdaszövetség által létrehozott helyi gazdakörök, értékesítési- és fogyasztási szövetkezetekben lettek politikusok, mégsem vették át annak újkonzervatív-agrárius eszmerendszerét. A Függetlenségi Párt pozitív szabadelvűségét és a Kossuth Lajos liberalizmusát vitték tovább. A feltörekvő parasztság gazdasági, társadalmi, kulturális követelésinek középpontba állításával új, liberális és agrár-demokrata pártot szerveztek. Ezért nevezzük őket liberális agrár-demokratáknak. Az országos párt megalakítása után megindult a Gazdapárt helyi szervezeteinek gyors megalakulása. Először Szabó István választókerületében, aztán már december 12-én Hódmezővásárhelyen, egy hét múlva Veszprém megyében, majd Békés, Gyula, Mezőberény, Orosháza, Mezőtúr, Tiszaföldvár, Biharszentjános mezővárosokban. Ezekkel egy időben Komárom és Tolna megye több községében. Ez utóbbi pártszervezeteket az 1909. június l-jén Bonyhádon Betnár Béla által megjelentetett német nyelvű Bauernbund c. lap segítette megszervezni. E lap a Gazdapárt német nyelvű hivatalos lapjává vált. 1910. március 10-től pedig Betnár másik lapja, a Tolnamegyei Hírlap is a párt hivatalos újságja lett. Ez valószínűleg összefüggött azzal, hogy Bonyhádon március 6.-án az ország 120 településéről mintegy 2500 ember — zömmel német nemzetiségű — érdeklődő vett részt az országos Bauernbund megalakításán. Ezzel egy időben a csatlakoztak a szarvasi szlovákok a Gazdapárthoz, ahol ott voltak a tótkomlósiak is. A Gazdapárt tehát a hazai nemzetiségek pártja is lett! 27 FARKAS: i. m. 178-180. 28 Uo. 181-184.