A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

FORGÓ Géza: Makói küldöttség Kossuth Lajos temetésén

MAKÓI KÜLDÖTTSÉG KOSSUTH LAJOS TEMETÉSÉN FORGÓ GÉZA Makón Kossuth Lajos páratlan népszerűségnek örvendett. A 48-as Függetlenségi Kossuth Párt 1875-től a második világháború kezdetéig működött. Országos jelentőségű politikusa Justh Gyula majd 30 éven át volt a város képviselője. Fő bázisai a 48-as olvasókörök, amelyek a politikai- és kulturális élet fórumai voltak.

1 Kossuth Lajos népszerűségét mutatja, hogy 1887. január 10-i közgyűlési határozattal Makó díszpolgárává választották. A városházán 1891. augusztus 26-án leplezték le a kormányzó arcképét, egészalakos szobrát pedig 1905. szeptember 24-én avatták föl.

2 A Kossuthról szóló híradásokra szinte mindenki kíváncsi volt. A 48-as körökben az újság híradásait az elnök olvasta föl és a tagság felállva hallgatta végig. Makón az 1890-es években két lap tájékoztatta az olvasókat a világ, az ország és a szűkebb környezetük eseményeiről. A Makói Hírlap című politikai hetilap hetente kétszer (vasárnap és csütörtök) jelent meg ellenzéki szellemben, de párton kívül állva Bakos Ferenc városi főjegyző, felelős szerkesztésében. A másik lap a Maros — hetente egyszer — kormánypárti érzelmekkel jelentkezett, ebben az időben az egyik alapító Szél Ákos (1845-1903) ügyvéd felelős szerkesztésében.

3 Ő 1887-től a nagylaki kerület szabadelvű országgyűlési képviselője volt, majd 1892-ben kinevezték szegedi királyi közjegyzőnek.

4 A makói újságírók Kossuth Lajos állapotával kapcsolatos híreket rendszeresen átvették az országos sajtótermékekből. 1894. március 18-án a Makói Hírlap közli, hogy „a szenvedő nagy hazafi láza csökkent, a tüdőgyulladás nem terjedt és az étvágy is jelentkezett". A makóiak az átlagosnál kicsit közelebb érezhették magukat a változásokhoz, amikor olvasták, hogy Kossuth orvosa Helfy Ignác, Magyarországra Justh Gyulának (1850-1917), a város 48-as függetlenségi párti országgyűlési képviselőjének sürgönyzött, miszerint a kormányzó „állapota nem egészen reménytelen."

5 A tudósítás ellenére Kossuth Lajos 1894. március 20-án Torinóban elhunyt. Halálhíre már másnap reggel elterjedt, és 9-órakor Makó minden középületén — 1 HALMÁGYI Pál: Kossuth-kultusz Makón. In. „...én elmentem volt a Tiszához felkölteni a népet." Csongrád, 1998, 112. 2 uo. 113. 3 BÚZÁS László: Makói hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1870-1970. Makó, 1972, 16-17., 20-21. 4 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. 13. kötet. Bp. 1909, 647-648. 5 Makói Hírlap 1894. március 18.