A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MEDGYESI Konstantin: Kisvárosi demokráciaépítkezés és a rendszerváltó makói polgármester

Janka György (görög katolikus parochus): — Vitathatatlanul pozitív dolog a katolikus egyházi iskola létrejötte. Örülök annak, hogy a 90-es évek elején már megindult Makón a felekezeti oktatás. Jelenleg 20 görög katolikus gyerek jár oda. Szabadon hitoktatunk. Az igazgatónő próbálja Krisztus evangéliuma szerint nevelni a tanulókat. Nekem nem feladatom, hogy összeírjam egy adott időszak elismerésre méltó fejleményeit, de az tagadhatatlan, hogy a katolikus egyházi iskola elindítása pozitívuma a Sánta-korszaknak. Szerintem az egyházi iskola léte, nagyon komoly érték, már csak azért is, mert ott részesülnek a gyerekek megfelelő hitoktatásban. Sajnálatos, a városi iskolákban a tanulóknak 1-2 %-a az, aki hitoktatásra jár. üyen értelemben abszolút különbség van az önkormányzati oktatási intézmények és az egyházi iskolák között. Orbán Imre (történész, a 90-es években cserkészparancsnok, 2000-től a Jobb Makóért Egyesület elnöke, 2002-től önkormányzati képviselő): — Sánta Sándor nehéz történelmi helyzetben került a polgármesteri székébe. Ahogy az országban, úgy Makón is összeomlott a szocialista rendszer, és amüyen problémákkal küzdött az Antaü-kormány, ugyanolyan nehézségekkel találta magát szemben az új városvezetés, megtetézve adósággal, melyet még a korábbi hatalom (Sarró Ferenc tanácselnök, Búzás Péter VB titkár) vett föl. Mindehhez járult a csodaváró hangulat, ami eltöltötte az embereket a diktatúra alóli fölszabadulás után. A felületes történetírás, mivel ez nem kíván különösebb kutatást, majd megelégszik azzal, hogy összeveti, mi épült Sánta és az őt követő Búzás polgármestersége idején. Egyszerű mtézménytörténetet adva megállapítja, hogy utóbb — többször annyi idő alatt — több minden létesült. Pedig egy közösség életminőségét, ha úgy tetszik fejlettségét, sokkal inkább meghatározza, hogy müyen is volt akkor a városban élni. Sánta Sándor hivatali idejét az összeomlott szocialista rend romjain való talpon maradás meUett szemlélete emeli ki. Bizonyára voltak az ő négy éve alatt is sértések, feszültségek. Sánta azonban nem törekedett a város meghódítására, leigázására. Döntésit nem az jeUemezte, hogy van-e belőle hasznom, mennyiben segít a pozícióm megtartásában. Együk legszemléletesebb példa a katolikus egyházi iskola újra indítása. Nyilván itt is sakkozhatott volna, mennyit hoz ez „nekem." Várhatott volna a már küátásba helyezett kártérítésre. A városban fölmerült igény fontosabb volt, nem kezdett a kapható pénz fölötti alkudozásba, így az országban az elsők között indult újra Makón az egyházi iskola. Oláh Sándor (helyi szocialista politikus, a 90-es évek elején az MSZP makói elnöke): — 1990 és 1994 között több volt az üresjáratú szöveg, mint a tett. Erre mondanék egy személyes példát. Hosszú éveken át a nemzeti ünnepekkor a városban a Kálvin téri iskolásokkal én szerveztem a nemzetiszínű zászló fölvonását. Sánta Sándor polgármestersége alatt fordult elő, egy 6x3 m-es lyukas, piszkos, toldozott-foldozott nemzetiszínű zászlót kaptam kézhez. Hirtelen, kínomban nem tudtam mást csinálni, hazavittem, levágtam belőle a legkopottabb mintegy félmé-