A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)

Június 8-án 23 óra körül Dietl tábornok jelentette feletteseinek: „Az eüenség az egész fronton visszavonul," majd hamarosan a következőket közölte; „Narvikot elfoglaltuk"

127 Norvégiából érkező június 10-i hírek szerint a norvég parlament a legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a további hiábavaló vérontás elkerülésére a királynak a fegyverletétel elrendelését ajánlja, amelyet a király a hadsereg-parancsnokság tanácsára el is rendelt. Ezzel kapcsolatosan Londonból jelentették, hogy egyetértésben a norvég királlyal és a parlamenttel, az angol hadsereg-főparancsnokság visszavonta csapatait a norvég területekről. VII. Haakon király már Angliába távozott, és kivonták Norvégiából a norvég csapatok egy részét, hogy más frontokon felhasználva őket, továbbra is küzdhessenek azok oldalán, akik országuk függetlenségéért harcolnak. A jelentés még annyit közölt, hogy Narvik kikötőjét a visszafoglalás után úgy megrongálták, hogy az huzamosabb ideig hasznavehetetlen maradt az ércszállító hajók befogadására. Ugyancsak június 10-re Stockholmból tudósította a Német Távirati Iroda, a norvég külügyminiszter a tromsői rádióáüomáson keresztül közölte, hogy „Norvégia beszünteti a katonai eüenáUást, a király, a trónörökös és a kormány a határon kívül folytatják harcukat az ország felszabadításáért." A fegyverletétel 1940. június 9-én éjszaka történt meg. A norvégokat az kényszerítette erre a lépésre — hangzott a sajtó megáüapítása —, hogy a franciák és az angolok kivonultak Norvégiából, a norvégeknek pedig nem volt elegendő repülőgépük, s a lőszeranyaguk is elfogyott. A király és a kormány egyébként a meg nem száüt területeket meg akarták kímélni a háború borzalmaitól.

129 A király személyével kapcsolatosan utólag az a jelentéktelen hír röppent fel, hogy Norvégia meg akarta fosztani trónjától Haakont, mivel nyíltan a nyugati hatalmak oldalára áUt.

130 A német politika a Norvégia eüeni hadjáratot egyszerűen azzal indokolta, hogy azt Németországnak a mindenáron való letiprására irányuló szövetséges szándék robbantotta ki.

131 Müyen okokra vezethető vissza a német siker, a német siker legnagyobb esélye abban rejlett, hogy Anglia lenyűgöző tengeri fölénye következtében üyen méretű hadműveletet — helytelenül — lehetetlennek tartott. Hogy mennyire nem képzelték el a német sikereket Angliában, azt az igen optimista beszéd mutatja, amelyet Chamberlain 1940. áprüis 4-én a Konzervatív Párt előtt tartott. Ebben ironikusan megáUapította, hogy Hitler az utolsó félévben tétlenség révén „lekéste a buszt..." Néhány nappal később az angol miniszterelnöknek sok keserűséget okoztak a téves jóslata miatti gúnyolódások.

132 Norvégiának a megszáüását Churchül az alábbiakban foglalta össze: „A németek fölénye tervezésben, vezetésben és 127 A németek támadják Dániát és Norvégiát. Hadi Krónika 5. 94. 128 Szentesi Napló, 1940. június 11. 129 Népújság (Hódmezővásárhely), 1940. június 10. 130 Szentesi Napló, 1940. június 16. 131 Szentesi Napló, 1940. május 8. 132 FÖLDI Pál: i. m. 76.