A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)

erők ellen, — hangzott a jelentés. Egy cirkáló elülső részét két tehtalálat erősen megrongálta, a másik cirkálón a bombák hatását a köd miatt nem lehetett pontosan megállapítani, s egy nagyobb csapatszállító-hajót pedig két középnagyságú tehtalálat elsüllyesztett. Végül a jelentés azzal zárult, hogy az angolok néhány dán és norvég repülőteret sikertelenül bombáztak. A német jelentéshez kapcsolódóan Rómából a Stefani Iroda stockholmi hírre alapozva közölte, hogy a szövetséges csapatok kiürítették a namsosi körzetet is. Az elhangzott hadieseményekből egyértelműen az szűrhető le, hogy a német hadsereg egyre nagyobb fölényre tett szert Norvégia meghódítására. A szövete séges és a még létező norvég csapatoknak csupán védekezésre és szórványosan kisebb ellenállásra tellett erejükből, ez esetben is jobbára a menekülés fedezésére. A Havas Iroda ugyancsak május 4-re érkező hírei szerint Namsos szakaszán a helyzet változatlan volt, s az elmúlt 48 óra alatt ezen a vidéken csupán járőr-tevékenység folyt. A Narvik vidékére összevont norvég csapatok élére Fleischer tábornok került, az itt lévő csapatok teljes kiképzésében részesültek, és több hónapja tartózkodtak ezen a vidéken, mivel a szovjet-finn viszály következtében nem szerelték le őket. A brit hadügyminisztérium pedig a következő jelentést adta ki: A szövetséges haderőket, amelyek az elmúlt napokban Trondheimtől délre eredményes feltartóztatási hadműveleteket hajtottak végre, a sok támadás feltartóztatása után az eUenséges nyomás állandósulása miatt visszavonták. Ezeket a csapatokat Andalsnesben és a környéken lévő kikötőkben behajózták, a németek minden erőfeszítése eUenére, annak eUenére, hogy a németek minden erejükkel légi úton igyekeztek e kikötőket és az idevezető összekötő-vonalakat szétrombolni. Majd Stockholmból a Reuter Iroda jelentette, hogy Norvégiából május 3-ra kevés hír érkezett. Mindösszesen annyi, hogy délen a német csapatok, amelyeket a norvég haderő több ízben visszavetett az Oster-völgyében, ismét észak felé nyomultak előre. A norvégok, akiket csak puskával és néhány géppuskával szereltek fel, torlaszok mögül harcoltak a németek eUen Oslónál, Rőrostól mintegy küenc órányira délre. Végül a németek aknavetőkkel léptek közbe és ezzel a fölénnyel elfoglalták a norvég áUásokat. A szövetséges hatalmak meg az andalsnesi és közép-norvégiai visszavonulás után is folytatták norvégiai akcióikat —, írta a Figaro című olasz lap május 3-i száma. Andalsnes irányából csak azért hagytak fel a támadással — jegyezte meg a Figaro —, mert elkéstek és képtelenek voltak kiegyenlíteni azt az erőt, amelyet a németek szereztek maguknak, amikor olyan nagy mennyiségben és elképesztő gyorsasággal szállították Norvégiába a Sgagerrakon át csapataikat. A szövetséges hatalmak taktikai tévedést követtek el, amikor támogatást akartak nyújtani az ország déli részében harcoló norvég csapatoknak, hasonló taktikai hibát követtek el a németek is, úgyhogy a szövetséges hatalmak számára is megmaradt a lehetőség akciójuk folytatására. Ez valóban így van-e — fejezte be cikkét az olasz lap — azt a legközelebbi hetek eseményei igazolják majd. A továbbiakban a Rueter közölte, hogy a német csapatok elfoglalták a Trondheimtől 50 küométerre délnyugatra fekvő Seibu helységet. És azok a