A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)
BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)
nem lehet döntő eredményt elérni, mivel a németek ellenálló ereje napról napra növekszik. A német hírek csaknem folytatólagosan sugározhatták, hogy mennyire hatásosan lépnek fel a különböző partraszáUásokkal szemben. Áprüis 20-án közölték, hogy Norvégia északi részén a német légirajok csapatszállító hajókat támadtak meg. Két szállítóhajót és két cirkálót bombatalálat ért, a hajókon pánik tört ki, a tengerészek beleugráltak a vízbe és úszva próbáltak partra jutni, noha a part több kilométerre volt. 74 Rómából a Stefani Iroda is mindössze arról tudott beszámolni, hogy Észak-Norvégiában az angolok csak Harstadt vidékén rakhattak partra alkalmas csapatokat, amely kis egységek — jegyezte meg a tudósítás — semmiféle ütközetre sem volnának képesek. Majd közölte, hogy a németek a Skagerakkon keresztül az angol és a francia aknazár dacára éjnek idején jelentős csapatokat juttattak át Norvégiába. 75 Ugyancsak a Stefani Iroda jelentette áprüis 20-ra, hogy a Popolo di Róma külön tudósítójának Karlstadtból érkezett távirata részletesen ismertette Narvik birtoklásáért az angolok és a németek között lefolyt szárazföldi csatát, amely a lap szerint 48 órai véres küzdelem után a németek győzelmével végződött. És ez az összetűzés az angoloknak halottakban, sebesültekben, foglyokban, valamint eltűntekben 6 000 főnyi veszteségükbe került, míg a németek vesztesége jelentékenyen alacsonyabbra tehető. 76 Ez utóbbi megállapítás nagy valószínűséggel a német veszteségek adatainak a szépítését jelentette, feltehetően, hogy ne irritálják főleg a német közvéleményt. Ismételten a római hírekre hagyatkozva az Ansaldo, és a Telegrafo című lapok vezércikkeikben az északi háborúval foglalkozva azt írták, bizonyára senki sem akadályozhatja meg Németországot, hogy néhány napon belül a helyzet urává ne váljék Norvégiának déli részében, s azt hatalmas katonai támaszpontjává ne alakítsa át Nagy-Britannia eüen. Lehet, hogy az angol erőknek sikerül északon megvetni a lábukat, ennek eüenére aligha veszélyeztetik Németország dél-norvégiai támaszpontját. Még nem tudjuk — írták az olasz lapok —, hogy Németország müyen terveket akar végrehajtani a norvégiai támaszpontjáról kiindulva, a tény azonban az, hogy mióta Nagy-Britannia fönnáll, az Egyesült Királyság még soha nem érezte üyen közel a torkához az ellenség kezét, még akkor sem, amikor Napoleon Boulogneban egyesítette Nagy-Britannia eUen az akkori „ifjú Európa" összes erőit. A két olasz lap vezércikkei arról tanúskodnak, hogy a németek hadászati stratégiája az, hogy előbb megvetni biztonságosan a lábukat Dél-Norvégiában, s erről a stabil támaszpontjáról szőni további hadműveleti terveiket. A fegyverek hangos döreje mellett a propaganda hangja is feUelhető. Erre utal az a berlini tudósítás, mely szerint a Német Távirati Iroda közölte, hogy áprüis 19-én este Goebbels dr., birodalmi propagandaügyi miniszter rádióbeszédet mondott a Führer születésnapja alkalmából, melynek során kiemelte, hogy tel73 Eger, 1940. április 19. 74 Népújság (Hódmezővásárhely), 1940. április 20. 75 Népújság (Hódmezővásárhely), 1940. április 20. 76 Népújság (Hódmezővásárhely), 1940. április 20. 77 Népújság (Hódmezővásárhely), 1940. április 20.
