A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)
ZOMBORI István: A szegedi zsidó kórház emlékezete
amely a zsidó élet egészét áthatotta, nevezetesen, hogy a Szegedre, de a világ bármelyik pontjára betelepült zsidók egy számukra idegen világban is a saját, évezredek folyamán kialakult életmódjukat, szokásrendjüket követték, amelyekben a mindennapi életet átszőtték a vallási élet mindent szabályozó rendelkezései. Éppen ezért rendkívül fontos volt számukra, hogy amennyiben közülük bárki megbetegedett, illetve ha a városba máshonnan idegen zsidó érkezett és megbetegedett, akkor ezekről oly módon gondoskodjanak, amely lehetővé tette számukra a vallási szokások megtartását, a zsidó életmód által előírt tisztálkodási, étkezési, imádkozási és minden más egyéb előírás megtartását, illetve azon körülményeknek a biztosítását, amelyek ezt lehetővé teszik. A kórház konkrét létrehozása és épületének hollétére vonatkozóan szintén az említett műből értesülünk. A Szent Egylet fontosnak tartotta, hogy a kórházi ápoláshoz megfelelő épületet hozzanak létre, és ezért a zsinagóga szolgájának lakása mellé egy betegszobát alakítottak ki és ennek fönntartására már 1818-ban működött a kórházi pénztár. Ezen szegény házi betegek ápolásáért, illetve gyógyításáért orvost is fogadtak. A Subái nevű orvost kérték föl, aki 1821-től 1824-ig évi 50 Ft. fizetést kapott, amelyet részben a Szent Egylet, részben a külön Betegápoló Egylet biztosított. Mivel ez a tevékenység szemmel láthatóan jól működött, ugyanakkor szükséges volt, ezért az egy helyiség kicsinek bizonyult és szerettek volna már 1830-ban külön kórházat építeni. Ehhez a hitközség tagjaitól kapott összegek révén a szükséges pénz is rendelkezésre állt, a megfelelő épület azonban nem. (Ekkor még az 1813-ban kijelölt gettó területe volt érvényben, amely túlságosan kicsi volt.) Ezért folyamodtak engedélyért, hogy ezen a kijelölt területen kívül vásárolhassanak egy megfelelő épületet, amelyben a zsidók a kórházat létrehozhatják. A szegedi tanács elé terjesztett javaslatot támogatták is a tanács erre kijelölt tagjai. A Szluha Ferenc és Petrovits János tanácsnok által kiadott vélemény nagyon szemléletesen fogalmazza meg pártfogoló véleményét „...Elnyomorodott és szegényebb sorsú társaik ajnározhatására, gyámoltalan árváik biztosabb neveltethetésére és betegeinek gyógyíthatására nézve egy köz menedékhelyet állítani kívánnak" — írják, továbbá azért, hogy „azon idegeneknek, kik erre utazván, vagy nyomorult lettek, vagy hirtelen kapott nyavalák végett megállapodni, s eddig, hogy Hitsorsosaiknak alkalmatlankodni, vagy uttczáróVuttczára a köz népnek botránkozására koldulni kényteleníttettek —, menedékhelyül szolgáland", ezért melegen ajánlják a tervezett engedély meg adását. 8 Azonban a hatóságok végül is nem engedélyezték a épület gettón kívüli megvásárlását, ezért a kórház építésére nem került sor, hanem az egylet egy bérelt szobába helyezte el továbbra is a betegeket, majd végül a zsinagóga közelében a hitközség tulajdonában lévő Korona utcában, a 23-as számú házban, amely addig főrabbi lakásként működött. Itt alakították ki a kórházat, amire 1856-ban került sor. 9 Ez a Korona utca a mai Hajnóczy utca és sajnos, az árvíz utáni helyzetben pontosan meghatározni az épületet nem tudjuk, de a mellékelt térképen látható zsinagóga, a már említett 1843-ban elkészült ún. régi zsinagóga közelében lehetett. Ezt azért is tartjuk fontosnak részletezni, mert a hitközség 1858. október 8 I. m.: 294. 9 I. m.: 295.
