A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

FÁRI Irén – NAGY Ádám: Szegedi iskolák, egyenruhák, jelvények a két világháború között

erkölcs nevelő hatására és kérte az új iskolaruha beszerzése esetén a magyaros öltözetet előnybe részesíteni. A fényképen még a leányok szokásos ünnepi viselete látható: matrózblúz és sötét szoknya. Az 1937-38. évi Értesítő szerint a növendékek csinos ünnepi egyenruhát és sapkát hordanak.

22 Az 1938-39 évi Értesítő hozzátette „és liliomos jelvényű sapkát hordanak."

23 (8-9. kép) Az 1939-40-es Értesítő szerint: „Az intézeti ruha és sapka viselése kötelező. A kabát színe sötétkék, a harisnya és a cipő fekete."

24 Az 1941-42-es Értesítőben hét diáklány látható az iskola egyenruhájában, amely megegyezik az iskolanővérek tanintézetének többi iskolájának formaruhájával.

25 (10. kép) A tanítónők a szegény iskolanővérek 1901-ban létesített intézményében tanulták hivatásukat. Az első világháború előtt a 4. polgári vagy négy középiskolai osztály elvégzése után négyéves képzés keretében történt a tanítóképzés. 1923-ban öt évfolyamúvá vált a tanítóképzést. A Szentháromság utcában a főépület egy-, az udvarra néző két emeletes volt (4. kép). A Szentháromság és a Vaspálya (ma Szent Ferenc) utca sarkán, az egykori Oltványi-féle népiskola helyén felépült két emeletes épületbe az 1928-29-es tanévben, november 28-án költöztek be. Az ünnepélyes házszentelés június 8-án zajlott le, ekkorra készült el az épület összes bútora. (Id. 3. kép) Reggel az intézeti egyenruhába öltözött népiskolai, polgári iskolai és tanítónő jelöltek virágos sorfala között vonult be Glattfelder Gyula püspök az intézet kápolnájába — írj az 1929-es Értesítő.

26 Az új épület 2. emeletén volt elhelyezve egy tanári szoba, négy osztályterem, olvasó szoba, természetrajzi és fizikai előadóterem, az 1. emeleten egy tanterem, kézimunka-, rajzterem, rajzszertár és a gyakorló elemi iskola. Figyelemre méltó a tanítónőképzőben tanulók összetételének időbeli változása. Az évek során a diákság egyre nagyobb hányada került ki az alsóbb rétegekből, a köztisztviselő és értelmiségi családok lányai egyre kevésbe választották a tanítóképzőt, még a pedagógus gyerekek aránya is ütemesen csökkent. Az 1938. évi XIII. tc. szerint a tanítóképző I. évfolyamát leánylíceummá alakították át, a kimenő osztályok voltak még képzősök. A líceum négy évfolyamos gyakorlati irányú középiskola volt latin nyelv nélkül, sikeres elvégzése után érettségi vizsgát tettek a hallgatók. (11. kép) Ez az érettségi a két évfolyamos tanítóképző akadémiára nyitotta meg az utat. Minden más neveléssel foglalkozó életpályára is előkészített a líceum (kivéve a középiskolai tanárképzőt). 1943-ban a területi változásoknak megfelelően megnőtt az igény a tanítók munkájára, a felső két osztály újra képzőként működött. A formaruhára az 1937-38 évre szóló tájékoztató csak általánosságba beszél: „Az intézet elöljáróságától megállapított és szabályszerűen elkészített ruhák viselése mindenkire kötelező." Az 1941-42. tanév Értesítője előírta: „Az intézeti 21 „Miasszonyunk" Leánygimnázium 1937, 9-11. 22 „Miasszonyunk" Leánygimnázium 1938, 22. 23 „Miasszonyunk" Leánygimnázium 1939, 17. 24 „Miasszonyunk"Leánygimnázium 1940, 54. 25 „Miasszonyunk" Leánygimnázium 1942, 12. 26 A „Miasszonyunk" Tanítóképző 1929, 3. 27 A „Miasszonyunk" Tanítóképző 1937, 55.