A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

FÁRI Irén – NAGY Ádám: Szegedi iskolák, egyenruhák, jelvények a két világháború között

tette a képzési időt: a népiskola 4. osztályának elvégzése után a polgári iskola a fiú és a leányiskolákban egyaránt négy évfolyamos volt. Az átlépés lehetősége másféle, érettségit adó középiskolába meglehetősen korlátozott volt. A középiskola alsó négy osztályában tanított ismeretanyaggal szembeállítva a polgári iskola tananyaga eltérő volt, nemcsak a latin nyelv hiányzott, hanem az egyes tárgyakat is kevesebb óraszámban tanították (nyelvi, mennyiségtani órák), kevésbé volt arányos az elosztás is, pl. a középiskola három évig tanította a magyar nyelvtant, a polgári csak kettőig. A polgári iskola tanterve is folytonos módosításra szorult. A középiskola 1926-ban és 1939-ben új tantervet kapott, addig a polgári fiúiskola 1918, a polgári leányiskola tanterve 1908 —tói volt érvényben. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a tanterv még a hat osztályos polgári iskolák számára készült, miközben az 1927-es törvény szentesítette az általános gyakorlatot, a négy évfolyamos polgárit. 1924-ben a középiskolákat három típusba sorolták: gimnázium, reálgimnázium és reáliskola. A polgári iskolából átlépőknek elsősorban a reáliskola kínált továbbtanulási lehetőséget, mivel abban a típusú középiskolában a latin nyelvet nem oktatták, helyette a modern nyelvek közül választhattak a tanulók, ill. a természettudományos tárgyakat kiemelten kezelték, ezzel a gyakorlati életre készített fel. A következő tanügyi módosítás során, 1934. évi XI. törvénycikkel egységesítették a középiskolák tananyagát, nagyrészt a reálgimnáziumok tanterve alapján. Ezután még nehezebbé vált a polgáristák átlépése a gimnáziumba.

12 Országosan jellemzőnek tekinthető a polgári iskolákban tanulók családi háttere, miszerint főként az altisztek, kisiparosok, kiskereskedők, kisbirtokosok és munkások gyermekei tanultak ebben az iskolatípusban, a köztisztviselők gyermekei inkább az érettségi bizonyítványt adó gimnáziumot részesítették előnyben. A vizsgált szegedi polgári iskolákban egymástól eltérő mértékben kirajzolódik az egész országban jellemző kép: a tanulók társadalmi átrétegződésének folyamata. A polgári iskolát felállításakor Csengery Antal „a művelt polgári középosztály" iskolájának szánta, akik az elemi iskolai tudásanyagnál többre vágytak. A polgári a két háború között egyre inkább az alsóbb, feltörekvő társadalmi rétegek iskolájává vált.

13 Szegeden öt polgári iskola szolgálta a 10-14 éves korosztály tanulási lehetőségeit: két állami fönntartású a fiúknak, a leányoknak kettő állami és egy egyházi. Ezeken kívül 1929-ben elkészült a Szegedre helyezett Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola gyakorló iskolája fiú- és leánytagozattal. 12 TÍMÁR 2004, 72. 13 MÉSZÁROS - NÉMETH - PUKÁNSZKY 2003, 322.