A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)
BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében
pitány, Cserey Szinéry, az orvos író Sziráky József késes mester, a híres „szögedi halbicska" föltalálója... „Pósa Lajos... nem egyszer olvasta föl a nagy asztalnál legújabb verseit. Mikszáth is bemutatta híres borgisát, a Filcsik uramat... Kacziányi a hírneves festőművész olykor az egész társaság előtt elrészletezte egy-egy újabban készítendő festményének tárgyát, sőt Békefi Antal nem átallotta híres bariton hangjával Dankó Pista friss nótáit bemutatni vacsora utáni spiccerezés idején." 44 A Strőbl kávézó művészasztalával párhuzamosan, annak konkurense a Juránovics vezette Hungária szálló kávéházában is kialakult egy jelentős művész asztal, melyet a baráti társaság tagjai tréfásan zóna akadémiának hívtak. Erről így emlékezik meg egyik tagja, Szmollény Nándor Fölső iskolai tanár: „A nyolcvanas évek elején a szegedi írók s művészek barátságos otthona és találkozóhelye a Hungária kávéház egyik elkülönített terme volt. Ebéd után a feketekávénál, vacsora után pedig egy-egy fél liter bornál szedtük-vettük elő az irodalmi és művészi eseményeket, s itt mondta el mindenki azt, amit az újságban megírni nem akart, vagy nem mert. " A Ferenczy János által összefogott társaság tagjai voltak : Bába Sándor, a Szegedi Napló kiadója, majd Endrényi Lajos, a társkiadó, Békefi Antal, Deréky Antal, Dankó Pista, Lévay Béla, Pósa Lajos, Sebők Zsigmond, Bánfalvi Lajos, Paral Bertalan, Palotás Fausztin, Koncz Sándor, Békefi Sándor, Menner János, Czapik János zeneművész, Moó Manó zongoraművész, Székács Gyula zeneköltő, Krenedich Lajos kapitány, Főkövy Lajos Szommer Endre, Szögedi Endre, Szmollény Nándor, majd később hozzájuk csatlakozott Balassa Armin dr.," néhány színész, s a bennszülött előkelőségek közül Papp István és Csíkos Márton, a kiváló műkedvelők, Benke István és mások. 1945 Eddig csak a pozitívumait mutattam be, a kávéházaknak, de nem minden kortárs volt úgy elragadtatva ezen intézmények szolgáltatásaitól, mint ahogy azt a korábbiak alapján sejthetnénk. Kormányos Benő szakmabeli, korának jellemző hiányosságait, visszáságait igen széleskörű kritikával tárja elénk. A kávéház intézményét következőképpen definiálja: „A kávéház azon hely, ahol a közönség szórakozva, különböző italok mellett napi kérdéseket, esetleg üzleti ügyeit is tárgyalják, sőt többen ott le is bonyolítják, de e mellett alkalom kínálkozik más egyéb gyakran nem helyeselhető élvezetek kizsákmányolására. " A kávéházi élet és annak a társadalmi életre való hatását boncolgatva: Kitér azon előítéletekre, mely szerint a „bukott nőkből lesz a kaszírnők bizonyos hányada. — „a kávéház — tulajdonosok szándékosan könnyűvérű hölgyecskéket alkalmaznak", „mely a városi, vagy falusi fiatalságra vonzerőt gyakorol, s mely épp ezáltal az üzleti forgalmat nagyban emeli. Ez tart vissza sok szegény lányt attól, hogy mint kaszírnő tisztességesen keresse kenyerét." A helyi viszonyokat illetően ugyancsak elég lesújtó véleményt fogalmaz meg. „Szegeden egy 90 000 lakossal bíró városban egy igazán szép kávéház, sőt egy kényelmes s a modern viszonyoknak megfelelő berendezésű kávéház sincsen, mert ami jelenleg fennáll az régebben rendeztetett be s az akkori viszonyoknak meg is felelt, de a mostaniakat csak kevéssé képes kielégíteni". PL: „Pesten nem olyan drágák az italok, mint nálunk". Az orvosolandó bajok:
