A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Horgos melletti, egykori Kamaráserdő nyomában. Kamarás-puszta, Kamarás-erdő, Kamarás-fürdő, Kamarás-telep

Mindenképpen megérdemli, hogy a jövőben odafigyeljünk e nemes szív csendes nyugvóhelyére! Reök Ivánnak hét gyermeke született, melyekből négy fiú volt. A négy közül István jogot végzett, de sajnos 31 évesen egy szerelmi gyilkosság áldozatául esett, így három felnövő férfi alapított családot, és vitte tovább a család nevét. Közülük ketten katonai pályára léptek: Etele (1886-) 1964 ezredesi rangig emelkedett, míg dr. Iván (1893-1963) századosi rangig, utána egészségügyön végzett és főorvos lett Szabadkán, majd Budapesten. A legfiatalabb fiú dr. Andor (1898-1944) Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetemen végezte tanulmányait, így édesapja elhunyta után, 1923-tól ő vezette a kamarási birtokot. Horgoson megválasztották a Magyar Közművelődési Egyesület elnökévé. Mindig igyekezett növelni a könyvtár állományát és állandóan segítette a szegény sorsú diákok tanulmányi útjait. A magyar néptánc és színjátszó kör munkáját minden téren támogatta, sőt maga is vállalt szerepeket. A munkásai mindég odaadó tisztelettel voltak az ifjú Reök iránt. Hosszabb távolléteiből hazatérve, az udvar népe felállva kórusban énekszóval fogadta: „Reök Andornak méntelep udvarában, rózsa nyílik annak minden sarkában,..." Aztán 1942. január második felében megválasztották Szabadka és Bajmok városok főispánjának. A II. vüágháború befejeztével Budapesten tartózkodott, ahonnan hazahívták a hivatalába. 0 a zavaros helyzet ellenére bátran ment vissza - haza. Szegeden még összetalálkozott a nálánál tizennégy évvel fiatalabb Tichy Béla későbbi szegedi főgyógyszerésszel, aki azt tanácsolta neki: „Andorka, ne menjél még haza, nem lesz annak jó vége." Mire Andor: „Ugyan Béluskám, mi baj történhet most otthon?! - és felkéredzkedett egy Horgos felé tartó szekér saroglyájába. A határ másik oldalán viszont a szerb partizánok őrizetbe vették és elvitték Újvidékre. Aztán az a hír járta, hogy ott „kiesett" a Báni palota egyik emeleti ablakából. 0 máig ismeretlen helyű sírban nyugszik. Neve méltó helyet kapott a horgosi temetőben, 2004-ben felállított 1944-es magyarok elleni atrocitások áldozatainak emlékművén. 1946-ban az „Agrárreform és betelepítések" törvényhozatallal, az ingatlan és ingóságait teljes egészében elkobozták, azzal, hogy ők nem földművesek. A családja Németországban keresett menedéket és egyben új hazát. A Reök család leszármazottai ma Magyarországon és Németországban élnek. Tehát 1918-tól Kamaráserdő osztozva a Délvidékiek sorsában, idegen impérium alá került. Még 1927-ben megalakult Kamarási Atlétikai Klub. Azonban a feljebb említett villatulajdonosok többségének mindenüket hátrahagyva el kellett menekülniük. A helyükre pedig szláv telepeseket hoztak, akik aztán a szobákban kecskét tartottak, amely mindent összerágott. 1935 körül az ívelt fő fa-cölöphidat átalakították egy kisebb kőtalapzatos hídra, amelyen kocsival is át lehetett már menni. A híd mellé fűzfákat is ültettek. Ezt a II. világháború után már csak pallódeszkás hidacskára egyszerűsítették le. Ma pedig egy rossz töltésűt visz keresztül a mocsárrá lett egykori gyönyörű tavon, az egykori park aljnövényzetéből keletkezett mai erdőcskébe. A tavat helyenként betemették, szántóföldeket képeztek ki a helyén, és felparcellázták. Az 1950-es években a Bagolyvár déli oldalán volt erdőrész helyén labdarúgópályát létesítettek, de később azt is szántófölddé alakí56 BUKOVETZ, REÖK, TlCHY, VASS.