A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MARJANUCZ László: Szeged és Temesvár. A Délvidék regionális centrumai

pontból a Délvidék (Dél-Alföld) Bácska, Temesköz, Körös-Maros köz városai (Szeged, Temesvár, Arad, Szabadka) kerültek előnyös helyzetbe, részben a jó gabonatermő földjeik, részben az elérhető közelségű vízi utak (Ferenc-csatorna, Béga-csatorna, Duna, Tisza) révén. Ezek az előnyök azonban látványosan csak 19. század második felében befolyásolták a városfejlődést. A külterjes gazdálkodást folytató mezővárosok és az intenzív gabonatermelők-kereskedők közötti különbségek fölfedezhetők a népesség szám alakulásában: 1. táblázat

1 1784-1787 1825 1870 1784-1825 1784-1870 Szeged 20 947 32 209 70 179 53,8% 235,0 % Temesvár 9 479 11 942 32 223 26% 239,9 % Debrecen 30 064 45 475 46 118 50,1 53,4 % Kecskemét 22 270 34 080 41 195 53 85% A népességfejlődés eltérő üteme mögött a 18. század közepétől megfigyelhető szerkezetváltozás húzódik. Magyarország produktumai iránti kereslet megváltozott, s ez hatást gyakorolt a településhálózat alakulására is. Növekedett a gabona iránti igény. Kiviteli szerkezetünkben 33%-ról 15%-ra esett az állatexport a 19. századra, míg a gabona 15%-ról 20%-ra emelkedett. Míg az élőállat és bor elsősorban a mezővárosok produktuma volt, a gabona és gyapjú zömét a majorsági gazdaság adta. A 18. század közepétől a legjelentősebb városfejlesztő tényező a gabona fölvásárlása, szállítása és feldolgozása lett. A városok e szempontból kedvező lehetőségekkel rendelkező csoportja került a városfejlődés élére: előbb a Duna menti Győr, Komárom, Pozsony, Pest, később Szeged, Temesvár Arad. A termelést befolyásoló földrajzi-értékesítési adottságok mellett az igazgatás különleges állapota is hatott a bánsági fejlődésre. A Délvidéken belül a Temesi Bánság önálló régió volta elsősorban sajátos közjogi helyzetén alapult. Mivel az etnikai-történeti tájak elhatárolása nehéz feladat, világos képpel csak a közjogi határokkal rendelkező történeti térségek esetében rendelkezünk (pl. Királyföld, Nagykunság, Szeged szabad királyi város stb.). A történeti régió ebből adódó lényeges kritériuma, hogy meghatározott körülmények között alakult ki, és múlt el. A Temesi Bánság hatósági berendezkedésként 1716-ban jött létre és 1778-ig állt fenn. Működő közjogi alakulatként különleges gazdasági és társadalmi viszonyokat teremtett, melyek az ország egyéb területeitől élesen megkülönböztették. A már eddig kiderült különbözőségek az ország más tájaitól csak részben magyarázhatók a fejlettségbeli differenciákkal. Ugyanis a különbségek meghaladták a tájképi eltérésekből, a gazdasági ágak eltérő súlyából, a településkép sajátosságaiból fakadó távolságot. Nemcsak mennyiségi meghaladásról volt szó, hanem, más fejlődési útról. A Bánságot politikai és 7 BELUSZKY Pál: A Nagyalföld történeti földrajza. Dialóg Campus Kiadó. Budapest Pécs, 2002.175.