A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MEDGYESI Konstantin: „...láthatjuk, hogy szinte már mintha egyenetlenség támadna a városban” A Szent István-szobor vita, 1999.

Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, a város díszpolgára: - Amikor a Szent István szobor felállítása körül kibontakozott az áldatlan éles vita, ez kizárólag a hely megválasztására korlátozódott. A beruházói oldal azt hangsúlyozta, hogy a Szent István téren a Nap járása nem megfelelő, nem úgy vetül a szoborra a fény, aztán hogyan nézne ki, hogy a ló farka a templom felé esik. Meg azért sem méltó ez a hely, mert ott van a vízátemelő. Az egyik önkormányzati képviselő barátom pedig megjegyezte: „Mi a katolikusoknak nem állítunk szobrot!" Ez a vita elterelte a figyelmet a lényegről, a tartalmi-eszmei kérdésekről. A keresztényi oldal nem tudta elképzelni, hogy egy uralkodó személyiségében külön lehet választani államalapítót meg a szentet. Az önkormányzat ugyanis kizárólag az államalapító István királynak kívánt emléket állítani. Mindez a felállítás helyével annyiban függött össze, amennyiben a Szent István téren helyezték volna el a szobrot, akkor a szent király szerepe nagyobb hangsúlyt kaphatott volna. Ahhoz, hogy ez Szent István szobor legyen, fel kellett volna ruházni a Szent Koronán kívül a csakis őt jelképező attribútumokkal: a jogarral és az országalmával. A lovon ülő 'személy' lándzsát fog a kezében, amely szinte bármelyik magyar uralkodóra is jellemző lehet. Ez a szekularizált szobor valóban nem illik a Szent István térre. Rejtély számunkra az is, hogy a Lektorátus osztályvezetője, Prókai Gábor miért változtatta meg eredeti álláspontját. 0 ugyanis a szobor gondolatának első felvetésekor kint járva a Szent István téren megjegyezte, ez ideális helyszín az emlékmű elhelyezésére. Miután megismerte a megrendelő eszmei-politikai koncepcióját, vagyis hogy államalapító királyunkat jelképező szobrot megfosztották szakrális jellegétől, ő is föladta pártatlanságát. Az önkormányzati ülésen előadta „szakmai" okfejtését, mire a képviselők meghajoltak a „legilletékesebb" szakember előtt. (Képviselő-testületi ülés, 1999. szeptember 1. „Gilicze János képviselő: ... A Szent István térnek, illetve annak a környéknek egyénileg megválasztott képviselője vagyok, és az elmúlt hetekben-hónapokban igen sokan kerestek meg a szobor pályázattal és a szobor elhelyezéssel kapcsolatban ... Azzal kezdeném, amit most hallottunk a szakértői véleményből. A Szent István térrel kapcsolatos problémákat sorolták föl. Itt fölemlítik azt, hogy a téren jelentős környezet átalakítást kellene elvégezni ... Nekem és a választókörzetben élők jórészének az a véleménye, hogy ezt a szobrot nem 5 évre, nem 10 évre, nem néhány ciklusra készíti el a város, hanem abban reménykedünk, hogy 3000-ben is ebben a szoborban fognak gyönyörködni utódaink, a makóiak. Ezért arra gondolunk, hogy valóban most talán a Szent István tér nem a legoptimálisabb és nem a legmegfelelőbb hely, de ezt a teret a későbbiek folyamán hozzá lehetne alakítani magához a szoborhoz. Dr. Tóth Attila művészeti író: ... Egy dolgot nem lehet megváltoztatni sem politikai döntéssel, sem levelek írásával, hogy a nap járását változtassuk meg ... A [Szent István] tér tájolása, a templom tengely iránya nem