A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

HALMÁGYI Pál: Irány: Arad – Temesvár! A Magyar Királyi Honvédség utolsó önálló hadművelete a II. világháborúban

latot, majd Nagyváradra mentek utánuk. Mivel az egység már onnan is továbbment folytatták az „üldözését". A nagyváradi főúton Kisjenőnél magyar páncélosokkal találkoztak (2. kép) és itt sikerült megörökíteni egy vasúti vontatásra átalakított tehergépkocsit. (3. kép) Az Arad város táblája előtti felvételt időzárral készítette Karai Sándor, így a motorvezető és az újságíró zászlós mellett maga a fotós is — a zsákmányolt orosz dobtáras géppisztollyal a vállán — a kép jobb szélén megjelenik. (4. kép) Heszlényi altábornagy törzse a régi aradi vármegyeházán rendezkedett be. A nyitott nagykapu előtt a kíváncsiskodó nézelődők között áll néhány honvéd és a hűséges BMW. (5. kép) Több felvétel készült Arad központjáról, a magas tornyú városházáról — ahol szintén magyar parancsnokság volt — az ép marosi hídról, a templomokról, és a békés hangulatot árasztó üzletsorról. (6-8. kép) Föltűnnek a fényképeken az Aradra rendelt magyar rendőrszakasz tagjai is. (9. kép) Nemcsak a rendőrség, de a magyar vasútigazgatóság is megkezdte munkáját Aradon. A Heszlényi altábornagy által elrendelt díszszemlét Arad villamossínekkel két részre osztott széles főutcáján tartották. E helyszínt és a főút két végén álló katolikus (10. kép) és református templomot (11. kép) mutatják a szeptember 14-én készült felvételek. A történelem alig néhány békés napot engedélyezett e szép marosparti városnak. Mire a haditudósítók itt készült anyagaikat felvíve Budapestre leadták és ismét visszatértek, már csak menekülő lakossággal és a várost kiürítő honvédekkel találkoztak. Az 1944 őszi Dél-alföldi harcok szomorú emléke az utolsó felvétel, ahol a tanyaudvaron izzó szalmakazlakat nézi tehetetlenül egy magyar honvéd. (12. kép) A kiszombori, makói, nagylaki és csanádpalotai őrsökön szolgáló 55-ös határvadászok egy része a honvédcsapatokkal együtt vonult be Romániába. Mindenütt kitörő örömmel fogadták a magyar katonákat. A porgányi hívek azonnal felkeresték a kiszombori plébánost, hogy ismét vegye át lelki gondozásukat, hiszen Trianonig hozzátartoztak. Pécskán újra magyar bírót választottak és a falu megvendégelte a palotai határvadászokat. Egy szemtanú, az 1944-ben középiskolás pécskai diák, Zvér Márton visszaemlékezése szerint: „Nemzetőrség alakult a községben Márton tanító vezetésével, hogy rend legyen. Semmi bosszúállás, lopás, rablás az elmenekültek lakásaiból. Azok mentek el, akik szélsőségesek voltak és ijesztgették őket a magyarokkal."

8 Térjünk vissza a honvédéivel Temesvár felé nyomuló Bondor Vilmos főhadnagyhoz. A kitűnő nagyszentmiklósi éjszaka és a kiadós reggeli után a század továbbra is a zászlóalj jobb szárnyán haladt előre. Délelőtt 11 óra körül Lovrin körzetében a temesvári főúton haladó előőrsök harcérintkezésbe kerültek az ott védelemre berendezkedett román határvadászokkal. A felélénkülő lövöldözés nem tartott sokáig, mert a román egység felismerve, hogy hamarosan bekerítik, gyors visszavonulásba kezdett. Nehézfegyvereiket állásaikban hagyva adták fel a községet.

9 A román erők most már, csak Temesvár közvetlen körzetét védték. A magyar csapatok 10 kilométerre álltak Bánát szívétől. A 12. gyalogezred harcál8 Zvér Márton visszaemlékezése. József Attila Múzeum Adattára. 2335. 2004. 5. 9 BONDOR I7i.