A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)
PÁL József: A szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1919-1945)
népségével együtt járó kiadások, alkalmi segélyezések és a székház fenntartásával együtt járó szükségszerű kiadások. Mindezek fedezetéül, ideértve a ház hattagú személyzetének ellátását is, a leányinternátus szerény jövedelme áll csak rendelkezésre, amely azonban — minthogy a bizonytalan ár és beszerzési viszonyok, valamint egyéb körülmények miatt, csak szállást ad a növendékeknek, élelmezés nélkül — nem fedezi a kiadásokat, azonkívül az alkalmazottak méltányos bérfizetését sem teszi lehetővé, úgy hogy azok mélyen alatta maradnak a hasonló intézményekben alkalmazottak bérein. Eddig az egyensúlyt még a jobb időkből származó élelmiszer készletek részbeni eladásából sikerült fenntartani, ám számolni keh azzal, hogy e készletek lassan elfogynak s akkor a fenti terhek még az alkalmazottak ellátásának terheivel is növekedni fognak. Mindezek megfontolása után arra az elhatározásra jutott az elnöki tanács, hogy megkeresi Méltóságodat, mint az egyesület fővédőjét, és mély hódolattal előtárva a rendkívüli idők következtében előállott helyzetet, megkéri: találja módját annak, hogy a hír szerint már működésbe lépett külföldi segítő akciók a segélyezendők közé egyesületünket és annak intézményeit is fölvegye. Egy üyen átmeneti segítségnyújtás eloszlatná a pülanatnyi gondokat, míg a mostoha idők következtében tényleg hanyatlást mutató egyesületi élet újra felvirágoztatható lesz..." 234 Hamvas püspök a nővédő helyzetének megismeréséhez ismét kikérte Halász Pál véleményét, aki a következő kommentárt fűzte a levélhez: „A nővédő tényleg nehéz helyzetben van. Legmélyebb okát ennek a sajnálatos körülménynek abban látom, hogy egyfelől azok a — főkép hatósági — segítő források, melyeket a most távozó elnöknő agüitása mindig biztosítani tudott az egyesület számára, most elapadtak; másfelől pedig az egyesületi élet annyira ellanyhuit, hogy annak láttán a szemlélődő akaratlanul is lassú halódásra gondol." Halász Pál szerint, mivel külső segítség jövő tavasz előtt nem várható, a nővédőnek saját erőből keh megteremteni a kiutat: „Ez egyfelől az egyesület újjászervezésével és az egyesületi élet fellendítésével volna elérhető, másfelől pedig a mostani — túlméretezettnek látszó — adminisztráció leépítésével. Az alig 40-45 férőhelyes kis internátus ez idő szerint 6 személyt tart el; Három szociális testvért, kik közül: gazdasági vezető, konyhás, tanulmányi felügyelő, egyesület igazgató nője, aki régebben a gazdasági ügyeket is intézte, portásnő és részben a dada, aki az egyesület napközi otthonában teljesít szolgálatot. Javasolni lehetne, hogy a tanulmányi felügyelőt rendje valahol másutt helyezze el, a dada szerepét vegye át a konyhás testvér, az igazgatónőt pedig, akinek az intézetben nincs szerepe el keh bocsátani.... Az adott anyagi viszonyok között ugyanis nem lehet a katolikus közvélemény előtt indokolni, hogy az egyesület közadakozásból tartson olyan munkaerőket, akikre szüksége nincs, csak azért, mert régebben ott szolgáltak, és szolgálati helyükön érdemes munkát végeztek." 236 234 Püsp. L. 2526/945. 235 Ugyanott. 236 Ugyanott.