A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

SIPOS József: Parasztpárok és az impériumváltás Erdélyben

már megszállt erdélyi területek magyar parasztságára, erről egyelőre nincsenek adataink. Ezért ez a téma is további kutatásokat igényel. A magyar demokratikus földreform végrehajtásának megkezdése és Szabó István minisztersége, illetve a kormányban való együttműködése az MSZDP vezetőivel kiélezte a Kisgazda- és Földmunkáspárt vezetésén belüli ellentéteket. Ennek következtében Szabóék a középbirtokosi-gazdagparaszti érdekeket képviselő földmívespárti vezetőket 1919. február 24-én kizárták a pártból. Ugyanaznap koalíciós megállapodást kötöttek a Károlyi Mihály pártjával. Mindezek miatt 1919. március elejétől a Földmívespárt már a jobboldali pártok szövetségeseként készülődött az áprilisra kiírt nemzetgyűlési választásokra. A Kisgazdaés Földmívespárt kettéválási folyamatára Erdélyből egyelőre nincsenek adataink. Valószínűleg ez ott nem következett be, de ennek egyértelmű eldöntése csak új kutatások alapján lehetséges. További feladat az erdélyi magyar parasztpárti szervezetek, a helyi gazdakörök és szövetkezetek szerepének tisztázása a Bánáti, a Székely és Kós Károly által szervezett Kalotaszegi Köztársaságban, hiszen csakis ezek a helyi szervezetek képezhették a bázisát e regionális köztársaságnak. Összefoglalva az eddig leírtakat megállapíthatjuk, hogy a magyar parasztpártok a polgári demokratikus forradalom adta szervezkedési és sajtószabadsággal élve jelentős eredményeket értek el az erdélyi magyar parasztság politikai megszervezése területén. E politikai pártokba való szervezkedést ösztönözték a katona- és parasztlázadások, az azok eredményeként a falvakban kialakult hatalmi vákuum. A román katonai megszállás pedig megakadályozta a további pártosodást. E parasztpárti szervezetek nagyrészt ráépültek a korábbi helyi gazdakörökre és szövetkezetekre. A gazdasági és érdekvédelmi illetve kulturális szervezkedést tehát a forradalom körülményei között követte a politikai szervezetek kiépítése. Ez persze a forradalomban kiéleződött osztályharc és nemzetiségi ellentétek közepette történt. Mindez jelentősen hozzájárult az erdélyi parasztság politikai öntudatra ébredéséhez, emancipációjának kibontakozásához. EPILÓGUS A Magyar Gazdaszövetség, illegve a Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetek erdélyi vármegyei, járási és főleg falusi szervezetei, valamint az 1918 végén és 1919 elején megalakult erdélyi magyar parasztpárti szervezetek fontos szervezeti és személyi kontinuitást jelentettek a királyi Romániában újrakezdő, már kisebbségi magyarság politikai önszerveződéséhez. A trianoni szerződés Magyarország általi aláírása után szinte azonnal megkezdődött az erdélyi magyarság gazdasági és kulturális újjászervezkedése. 1920. június 28-án az Erdélyi Gazdasági Egylet (továbbiakban EGE) választmánya elhatározta, hogy Agrár szakosztályt létesít. Vezetője Dr. Gróf Bethlen György, az EGE alelnöke lett. A szervezkedést a megyei gazdasági egyletek felélesztésével a 38 Ezzel foglalkozik SlPOS József: A Kisgazdapárt és a Károlyi-párt szövetsége - MEMÉ 1991/92. I. 219-231.