A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)
SIPOS József: Parasztpárok és az impériumváltás Erdélyben
mában közölt vezércikk már a földmívelő párt létrehozására bíztatta az olvasóit. Ennek szükségességét egyrészt azzal indokolták, hogy „a régi pártok lejáratták magukat", másrészt azt hangsúlyozták, hogy „holmi kommunista elvek diadalra jutása ellen mindent elkövetünk. A szocializmust keresztül lehet vinni valahogy a gyáripar területén, de a föld sem az államé, sem közös nem lehet, hanem csak saját tulajdona annak a földmívelő családnak, aki azt régóta rníveli vagy most fogja kapni." Ehhez hasonló tartalmú volt a „A földmívelők cselekedjetek!" című röpiratuk is, amelyet nagy számban küldtek Erdélybe is. Ezzel együtt küldték A Barázda november 30-i számához csatolva a szervezési ívet és a postautalványt is az új tagok 6 korona évi tagdíjának a befizetésére. 29 Ilyen politikai érvekkel amelyek a tulajdonnal bíró parasztság érdekeit fejezték ki agitáltak az új párt létrehozása meUett. Ez felgyorsította és kiszélesítette e középbirtokosok-gazdagparasztok vezetésével szervezkedő mozgalom Erdélyben való terjedését is. Ezt bizonyítja, hogy Erdélyben a helyi földmíves tanácsok döntő többsége november végén és december elején alakult meg. Ugyanakkor ez valószínűleg szorosan összefüggött az erdélyi románság politikai szervezkedésével, a december 1-én Gyulafehérvárott elfogadott áUásfoglalással is. Az Országos Földmíves Pártot 1918. december 3-án alakították meg Budapesten a Magyar Gazdaszövetség székházában. Az Ideiglenes Végrehajtó Bizottság elnöke Meskó Pál lett, aki A Barázda főszerkesztője volt és így a Gazdaszövetség egyik befolyásos vezetője. A párt ideiglenes vezetésének gazdagparasztok is tagjai lettek, egy bizottság pedig kidolgozta a párt programját. A párt megalakulását bejelentő vezércikkben persze azt hangsúlyozták, hogy „a gazdák, zseUérek, gazdasági cselédek, földmunkások, falusi kisiparosok és tisztviselők, akik eddig is szorosan együtt szervezkedtek a mi táborunkban, harcosai ennek a pártnak, mely az ország területének csorbítatlan fenntartásán és függetlenségén kívül, csak egy politikát ismer: a kenyér politikáját." A párt programját és egy Toborzó-ívet csatoltak A Barázda 1918. december 7-i számához. Ezzel megkezdődött a Földmívespárt országos szervezkedése. Ez lényegében úgy történt, hogy a korábban létrejött helyi Földmívelő Tanácsok átalakultak földmívespárti szervezetekké. Azok propagandatevékenységét röpiratokkal, plakátokkal is segítette az Országos Földmívespárt. Ilyen röpirat volt A Barázda 1918. december 14-i számának Földmívelő bajtársak! című meUéklete. Ebben a szociáldemokratákkal és a kommunistákkal szemben kijelentették: „Nem engedjük állami gyámság alá helyezni a falusi népet!... ne áUandósítsák a rekvirálásokat és a maximálásokat egyoldalúan a földmíveléssel szemben! Iparcikkeket követelünk a falusi népnek! A nagybirtok megszüntetését akarjuk, hogy minél több független kisbirtokosa legyen az országnak. Az egyéni tulajdon hívei vagyunk! Nem keU közösség, sem földben, sem házban, sem asszonyban!" Sok más ígéret meUett hangsúlyozta, hogy „magyarok akarunk maradni, s felvidéki, délvidéki és székely testvéreinket felszabadítani az elnyomás alól! Azt ni akarjuk, hogy a magyar köztársaság erős, hatalmas legyen, s megszüárduljon. 29 A Barázda, 1918. nov. 30. 488. 30 A Barázda, 1918. dec.7. 493.és 496. 31 Uo. 1918. dec. 14. Lásd: A Barázda mellékletét.
