A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

SIPOS József: Parasztpárok és az impériumváltás Erdélyben

pártok a Károlyi Mihály által vezetett Függetlenségi és 48-as Párt, a Jászi Oszkár által vezetett Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (a továbbiakban: MSZDP) követelték a háború befejezését, a politikai rendszer demokratizálását és Magyarország függetlenségét. A Szabó István által vezetett Függetlenségi 48-as Gazdapárt amelynek ekkor négy parasztképviselője volt a parlamentben lényegében ugyanezeket sürgette az október 13-i országos pártértekezleten. Ezen 17 vármegye képviselői voltak jelen. Erdélyből Maros-Torda, Temes, és Bihar megyékből voltak küldöttek. Ez azt is jelenti, hogy a pártnak ezekben a vármegyékben már ekkor is voltak helyi szervezetei. Az országos értekezleten 11 felszólaló — közöttük Radits István szászrégeni küldött sokszor egymással is vitázva alakította ki a párt állásfoglalását. Ez követelte: az ország függetlenségét, Ausztriától való különválását, a haladéktalan békekötést, amelynél „az ország területi érintetlenségéhez feltétlenül ragaszkodjanak" és, hogy az „eddigi osztályuralom teljes megdöntésével a népkormányzás intézményesen biztosíttassék". Az állásfoglalás hangsúlyozta: „A magyar nép és a nemzetiségi lakosság dolgozó része között valódi érdekellentét eddig nem volt és a népmozgalom bekövetkeztével a mesterségesen szított eddigi ellentétek is el fognak enyészni."

4 A 48-as Gazdapárt tehát az ország területi integritásának alapján állt, és tagadta a magyar és nemzetiségi dolgozók közötti érdekellentéteket. Ezek, illetve a többi követelései lényegében egybecsengtek az MSZDP aznapi pártgyűlésének határozataival és a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt másnap elfogadott új akcióprogramjával. E pártok, összefogva a Függetlenségi és 48-as Párttal, elérték a parlament október 16-ára történő összehívását. Ott gróf Tisza István, a Munkapárt vezetője, október 17-én elismerte ugyan, hogy „ezt a háborút elvesztettük", és a wilsoni elveken alapuló új külpolitikai orientáció szükségességét, de tagadta a magyar uralkodó osztályok nemzetiségellenes politikáját és a demokratikus államrendszer hiányát. Október 18-án érkezett a hír: előző napon Törökország letette a fegyvert. Ugyanaznap az országgyűlésben Alexandru Vaida-Voevod erdélyi román képviselő ismertette a Román Nemzeti Párt deklarációját, amelyet még október 12-én fogadtak el Nagyváradon. E szerint az erdélyi román nemzet élni kíván a nemzetek önrendelkezési jogával. Ezért nem ismerte el a magyar kormány és országgyűlés illetékességét az erdélyi románság sorsának intézésére és bejelentette, hogy a nemzetközi békekongresszuson erdélyi román küldött fogja képviselni a magyarországi románság érdekeit.

5 Október 19-én a szlovák nemzet nevében Juriga Nándor szlovák képviselő terjesztett elő hasonló deklarációt. Ezen a napon a balkáni antant hadsereg elérte a Dunát. A zágrábi Nemzeti Tanács kinyüvánította a délszláv népek egységét, Prágában pedig a Cseh Nemzeti Tanács proklamálta a független Csehszlovákiát. Ilyen kül- és belpolitikai helyzetben kapott végre szót október 19-én a parlamentben Szabó István, a Kisgazdapárt vezetője. Megállapította, hogy „a képviselőház idejét múlta..., képe a választások után meg fog változni". (Ebben a képvise4 Magyar Lobogó, 1918. X. 20. 1-2. 5 Képviselőházi Napló, 1918. X. 21. kötet 314-315.