A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón

részét tetemes nyerséggel adta tovább." 2. Vajda, az általa kiállított tánc- (ka­láka-) engedélyek után saját maga számára törvénytelen módon különdíjat szedett, ami hetente 10-15 Ft>ra is rúgott. 33 Ez nagy összeg, hisz így évente a mellékjöve­delem akár 600 Ft is lehetett, mikor az alkapitány megállapított éves fizetése 500 Ft. A följelentő szerint ezek a kétes ügyek magyarázhatják az alkapitány vagyoni gyarapodását, ami nem áll arányban hivatalos jövedelmével. A VIZSGÁLAT ÉS ÍTÉLETHOZATAL A kihallgatások menete A följelentés után, noha a város vezetői nem túlzottan lelkesedhettek, vizsgá­latot kellett folytatni. Remélték, hogy az eljárást hamar le lehet majd zárni, de a följelentett és a följelentő részéről érkező föllebbezések folytán az ügy másfél évig elhúzódott. A helyzet kellemetlenségét fokozta, hogy a város irányításában előforduló szabálytalanságok miatt ekkor a makói polgármester ellen is fegyelmi eljárás zajlott, mely később lemondásához vezetett. 1899 őszén a kihallgatások megkezdődtek. Viszonylag sok tanút: tisztviselőket és kalákatartókat idéztek be. November 16-án a megvádolt Vajda István rendőr­alkapitány, november 20-án ifj. Mihájlovics István, Borka István városi rendőr­biztos, Kuliner Sándor, azaz a följelentő, Oláh János volt pénztári ellenőr, Csala Károly irodatiszt, november 23-án Cseresnyés János helyettes polgármester, rend­őrkapitány, Széli György polgármester, Bökönyi János kalákatartó, Kocsis József kalákatartó, Smájola Mihály lelei jegyző tett vallomást. Mindezek után 1899. de­cember l-jén az ügyben fegyelmi eljárást rendelt el Csanád vármegye alispánja. Ez ellen 1899. december 15-én Vajda István föllebbezéssel élt, a vizsgálatot azonban ennek ellenére folytatták. Tavasszal újabb kihallgatásokra került sor. Még több tanút idéztek be. 1900. április 26-án vallomást tett: Kocsis József borkimérő, Dózsa B. Sámuel bormérő, Csala Károly rendőrkapitányi iktató, Oláh János anya­könyvvezető, Váry Károly városi számvevő, Id. Mihájlovics István városi adóhi­vatali számtiszt, ifj. Mihájlovics István szárazéri hivatalnok, Nacsa János bormérő, Petrovszky György bormérő, Bakos Ferenc városi főjegyző, Schvarcz 32 KULINER Sándor beadványa Vajda István ellen 1899. július 25. Ebben a vádpontban Vajda alkapitányt hosszas vizsgálódás után, bár magatartása „némi tapintatlanságot" árult el, fölmen­tették mondván: „a vád alaptalan s megtorlási szándékból emeltetett." (TÖRÖK Imre főügyész je­lentése 1900. április 6.) Az alispáni ítélet is hasonló módon foglalt állást. (Csanád vármegye alis­pánjától a tiszti főügyész véleménye Vajda István városi alkapitány ellen a vármegye alispánja által 18388/99 sz. a. elrendelt és Makó város polgármestere részéről végrehajtott fegyelmi vizsgálat eredmé­nyei tárgyában. 1900. június 30. (A továbbiakban: CSANÁD VÁRMEGYE alispánjától 1900. június 30.) Még sem volt minden rendben, arról árulkodik az alispán helyettesnek 1899. október 18-án kelt levele, miszerint a fegyelmi választmány a sertésvásárban nem látott fegyelmi vétséget, de mégis „kifejezést adott helytelenítésének egy olyan eljárás felett, a mely semmiképp, sem lehet al­kalmas arra, hogy a tisztviselők iránt a bizalmat fokozza", és fölszólította a rendőralkapitányt, hogy a jövőben hasonló üzletkötésektől tartózkodjék. Az alispánhelyettes polgármesteri hivatal­nak írt levele 1900. október 18. 33 KULINER Sándor beadványa Vajda István ellen 1899. július 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom