A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MARJANUCZ László: Szeged és Temesvár. A Délvidék regionális centrumai

A mezőgazdasággal foglalkozó népesség a temesvári társadalom 1,9, a szegedi 16%-át alkotta 1910-ben.Ezzel szemben az iparban foglalkoztatottak aránya mindkét helyen megközelítőleg 23% volt. A kereskedők megfelelő arányszámai: 5 illetve 3%. A közszolgálati és szabadfoglakozású értelmiség aránya 4,16 % illetve 2,21%. Az állami, törvényhatósági és városi tisztviselők tartoztak ide, valamint az ügyvédek, orvosok, okleveles gyógyszerészek stb. Temesvár társadalma valamivel polgárosultabb volt. Fő oka, hogy a tradicionális keresetmódok visszaszorultak, a modern foglalkozási csoportok szerepe megnőtt. A forgalmi szektorokban dolgozók, a szabad foglalkozásúak nagysága lényegesen meghaladta Szegedét. Szegedet vizsgálva kitűnik, elsősorban mezőgazdasági város volt. Viszont lakosságának csak relatív és nem abszolút többsége foglalkozott földműveléssel. A polgári kor foglalkozási megoszlása már jelentős korszerűsödést mutat. A mezőgazdasági keresők aránya az 1869-es 20,37 %-ról 15,64 %-ra csökkent, míg az ipari és kereskedelmi foglalkozottak mutatója 6,79%-ról 12,38 %.-ra nőtt. Ugyanez a viszonyszám a hitelintézetek és közlekedés keresői esetében: 1,57 % illetve 5,15 %. Érdekes, hogy csökkent a közszolgálati keresők aránya ugyanezen időszakban 2, 99-ről 2,2 l-re, hasonlóan a napszámosok rétegéhez, melynek keresői 5, 24-ről 2,50 re, közel felére estek vissza. Az 1910-i statisztika 38,7%-ban adta meg az őstermelők arányát, míg az iparban a lakosok 23,9%-a dolgozott. A kereskedelemre 6, közlekedésre 7,7, közszolgálatra és szabadfoglalkozásra 5,5 % jutott. Ha a modern keresői szektorok arányszámait összeadjuk, 37,6%-ot kapunk, amely kiegyenlítette az agrárágazat mutatóit (38,7%). Ez lényegében a hagyományos megélhetés és a polgári szakmák egyensúlyát mutatja. A városi funkciókat az alábbi intézmények biztosították 1910-ben. A törvényhatósági jogot gyakorló magisztrátus és a közgyűlés birtokolta a hatalmat. Közművei (vízmű, Központi Gáz és Elektromos Művek RT szegedi telepe) a magas színvonalra jutott urbanizációt bizonyítják. A közvilágítást 915 utcai petróleumlámpával oldották meg, és a belvárost teljes mértékben csatornázták. Ezen kívül gőzfürdő, fertőtlenítő állomás, közvágóhíd alkották a legfontosabb kommunális üzemeket a századfordulón. A hiteléletet és pénzforgalmat 6 bank, 3 takarékpénztár valamint 6 hitelszövetkezet fogta át. Az egyházi élet kiterjedtségét 10 templom, 6 kápolna, 2 zsinagóga 9 imaház valamint 4 szerzetes rend működése jelzi. A gyermekek nevelése 8 óvodában, 67 elemiben 1 ipariskolában s 1 kereskedelmi iskolában zajlott. A kultúrintézmények között 45 nyilvános könyvtárat, 4 múzeumot, 1 színházat, 16 nyomdát és 12 periodikát találunk. Működésüket a lakosság önszerveződései egészítették ki: 76 társaság, klub egyesület nyújtott tagjainak a társadalmi állásnak, gazdasági tevékenységnek és érdeklődési körnek megfelelő társas érintkezési alkalmat. A városi alapfunkciók ellátása mellett Szeged regionális központi szerepének is megfelelt. Heti két (szerda, szombat) piaca nagykiterjedésű tanyavilágát vonta be a városi ellátás folyamatába. Országos vására interregionális termékcserét tett lehetővé. Nagyüzemei közül 1910-ben 3 olyan akadt, ahol közel 1000 fő dolgozott, ez már valódi nagyüzemi koncentráció, részben Szeged széles földrajzi bázisterületéről verbuvált munkásokkal. A nagyüzemek száma 62 volt, ebből 36 21-50 fő közötti munkáslétszámmal bírt, 15 51 és 100 fő közötti munkást foglalkoztatott, a fönnmaradó 11 üzem számított valódi nagyüzemnek. Ez a mutató természe-