A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)
BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében
„Kortárs kartársak " Bár hely hiányában itt nem emlékezhetek meg részletesen Juránovivcs összes szegedi vendéglátós kortársáról, de két embert mindenképpen érdemes részletesebben is megismernünk. A korbeli napilapok, szaklapok, kortársak visszaemlékezései alapján is három ember alakja emelkedik ki a korszak szegedi vendéglátósai közül. A század végének három nagy öregje Juránovics Ferenc, Ferencsevics György és Kass János. Több volt köztiszteletnél az, amivel őket Szeged népe körülvette. Jellegzetes alakjukkal, az általuk vezetett intézményekkel, egymást követő generációk kikapcsolódását, szórakozását, művelődését segítették elő, önzetlen szeretettel, szaktudással, odaadással. Nem véletlen lettek hát a becéző kedvű szegedi köznyelv szárnyán „Feri bácsi", » Kotyel Gyurka", „Jani". Nem érdemtelenül tarthatná hát a feledékeny utókor is Szeged valaha volt legnagyobb vendéglátósainak őket. Hogy ez mennyire így van, ahhoz elég csak belegondolnunk, hogy a dualizmus kori Szeged legnagyobb vendéglátóipari vállalkozásai több mint kétharmadának virágzása, különböző időszakokon átívelően e három ember munkálkodásának köszönhető. Azonban a további szószaporítás helyett jöjjenek hát a tények. Kezdjük a rangidőssel, a közkeletűen csak „Kotyel Gyurkának" (a sokat sejtető becenév jelentése a korabeli szegediek ajkán ma „Pletykás Gyurkának" felelne meg: én) becézett Ferencsevics Béla Györgyei. Juranovicsnál két évvel korábban 1838-ban született Szabadkán (Szabadka 840 4/8. számú házban), Ferencsevics István és Schewics Magdolna gyermekeként. 85 Gyermekkorára és további életére nagy hatást gyakorolt, hogy már igen korán, három évesen árvaságra jutott. Egy szegény szabadkai iparos fogadta be 8 fős családjába, és nevelte föl. Felnőve, Szegedre költözését követően önerőből végig járta a vendéglátás ranglétráját. Valószínűleg a Hétválasztóban tanoncoskodott, és itt ismerte meg Juránovics Ferencet és Okkerny Gyulát is. Anyagi helyzete rendezését követően, gondolhatott a családalapításra. 1866. január 15-én főpincérként vette feleségül a nálánál egy évvel fiatalabb, szintén árva lányt Ugróczy Erzsébetet. Ebből a házasságból született, következő év április 29-én Anna Mária nevű leánya. 87 A „triumvirek" közül ő nyitotta meg első üzletét 1869-ben, a régi Prófétát a Kölcsey és Kárász utca sarkán. Cserzy „rendkívül élénk temperamentumú, figyelmes, udvarias és elsőrendű kocsmáros "-ként írja le. Akinek "üzletében a jó konyha, jó bor, jó sör, pontos kiszolgálás volt a hívogató cégér. * Maga az épület nem volt valami modernnek nevezhető. A „belső helyisége nem volt valami kellemes, a kertje annál élvezetesebb. Alacsony (a bádogcsatornát kézzel föllehetett érni) ház, alacsony szoba, összeszorult füstös levegő és mégis valóságos aranybánya." 85 Belvárosi rk. házassági anyakönyv 1866. 86 KRIKKAY 1889. 208-209. pp. Talán éppen gyermekkori élményei hatására maga is örökbefogadott egy árvát Govorkovich Irmát. HABERMAN 81. p.