A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

rabban már említett Koronához címzett kávéházat és éttermet, melynek vendég­szobái is voltak a Boldogasszony sugárút és a Vaspálya utca sarkán Csiszár Lajos direktorsága alatt. Ezeken kívül még három kávémérés működött a városban. Melyek közül kettő a Fekete Sas utcában volt. A 9-es számú házban Pálfi Antal, a 15-ben Fischer Mihály üzemeltetett egyet (melv utóbbi egyben kóser- vendéglő is volt). Künstlerné pedig a Tisza Lajos körúton lévő Kirschner házban. A század forduló, ha lehet ilyet mondani még nagyobb burjánzását hozta el a kávéházak terjedésének. Az immáron Juránovics Ferenc által birtokolt Európa Szálló minden kényelemmel és szórakozást szolgáló eszközökkel felszerelt, vi­lágos éttermi és kávéházi termeit villamos energiával működtetett szellőztető rendszer tette még komfortosabbá. Az Európa által fölállított magas mércét, vi­szont igen hamar, már három éven belül behozta egy másik kávéház is. Az 1886-tól a Tisza Szálló megnyitásától üzemelő Tisza kávéház, mely luxus és ki­szolgálás tekintetében méltán lett vetélytársa az előbbinek. A Tisza korábbi tu­lajdonosa a kiváló szakértelmű Kass János végül felépítette 1898-ban a Stefánián vigadóját, melynek kávéháza egyszeriben a szegedi kávéházak királynőjévé avan­zsáltatott a nagyérdemű közönsége által. Nem véletlen érdemelte ki e megtisztelő címet, hiszen a lenyűgöző pompával felszerelt vigadó egyik fő ékessége volt, a földszinten berendezett szemet gyönyörködtető igényességgel ellátott, hatalmas, nagy egybefüggő teret átfogó kávéházi terme. Nyáron lesüllyeszthető óriás ablakszárnyakkal, emeleti erkéllyel volt ellátva. Az emeleti erkélytől jobbra helyezkedett el a hideg büfé, balra pedig a kisebb játék szobák. A vigadót légszesszel, és villamos energiával működő ívlám­pákkal világították be. A kávéház előtti szabad teret pedig a Parkklub mintájára rendezték be. 80 A szállodák kávézóin kívül, még mindig népszerű találka helye volt a szegedi­eknek a híres Strőbl kávéház, melynek névadója Strőbl József ekkor már nem élt. Felesége Vedres Klementina 1898 őszén kiadta annak bérletét Szeged egyik legta­pasztaltabb vendéglátósának, az immáron 60 éves Ferencsevics Györgynek. 81 A színházzal és a Stefániával szemközt ott volt Sugár Miska „Sugár" kávéháza, ahol hetente két alkalommal cigányzenére mulathatott az aranyifjúság. Az év tavaszán hazaköltözött Aradról a Hétválasztó tulajdonosa, hogy visszavegye üzletét, és megnyissa új kávéházát a Csorvay-kávéházat a Fekete Sas utca 11-be. Csorvay ká­véháza egyúttal mulatóhelyként is funkcionált, ahol május közepétől szeptember közepéig mindennap „nagy orpheumi előadásokat" hallgathatott a közönség. A ki­sebbek közül ott volt még, a Sichermann által az Aradi utca 3 -ban vezetett „Köz­ponti"; az Adám Ödön vezette „Abbázia" a Kígyó utca 5. szám alatt; a Ruff Lajos 79 FARKAS 1883, 88, 103, 110, 138, 146, 152, 162, 179. p. 80 Szegedi Útmutató 1898 19-21. pp. 81 Péter L. az Aranyoroszlánról és a Strőbl kávéházról írva tévesen 191 l-re datálja a Strőbl kávéház bérbeadását. Valószínűleg az tévesztette meg, hogy a címtárakban Strőbl Józsefné van állandóan feltüntetve mint tulajdonos, valójában viszont már férje halála óta bérbe adta a kávézót. 82 Ádám Ödön a reklámfogások és átváltoztatások nagymestere, 1898 márciusában, alig 10 nap alatt változtatta át korábbi üzletét a Fiumét, Abbázia Kávéházzá, majd rövidesen, újabb metamor­fózis eredményeként Ádám mulatóvá avanzsálta üzletét. Ötletes reklámfogásai egyikeként egyedi menetrendeket jelentetett meg a helyi lapokban, melyek Utazás Abbáziába címezve „Indulás az

Next

/
Oldalképek
Tartalom