A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

JURÁNOVICS FERENC HELYE A SZEGEDI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETÉBEN BENDESI GÁBOR Szeged történetére vonatkozóan, számtalan kiváló munka született az elmúlt több, mint száz év során. S bár a vendéglátás néhány területét is érintik néhol, az elenyésző számú cikket és könyv fejezetet leszámítva, mind ez idáig nem született összefoglaló jellegű, a szegedi vendéglátás történetét komplexitásában, társadalomtörténeti, történeti statisztikai, gazdaságtörténeti, és kultúr történeti alapokon vizsgáló monográfia. Jelen dolgozatom sem témája, sem terjedelmi korlátai miatt, nem vállalkozhat e hatalmas feladatra. Mindazonáltal a szegedi hely- és vendéglátás történet egyik nagy adósságát próbálom törleszteni a dualizmus korának egyik legnagyobb jelentőségű szegedi, de országos, sőt világhírű vendéglátósának Juránovics Ferenc munkásságának bemutatásával. A korszak két legnagyobb szegedi vendéglátós dinasztiája közül talán a Kass családé van jobban publikálva, és bár Juránovics Ferenc nevével is találkozhatunk olykor. Önálló, a hazai vendéglátás fejlődéséért tett munkásságát összetettségében vizsgáló tanulmány még eddig nem készült róla. Ennek miért van jelentősége? Megítélésem szerint, amíg teljesebb képet nem kapunk Szeged vendéglátás történetének e korai szakaszáról, addig közösségi életünk történetének egyik jelentős, talán legmeghatározóbb darabját vagyunk kénytelenek nélkülözni. Aki Szeged vendéglátóipar történetével akar foglalkozni igen nagy kihívásokkal találhatja szembe magát. Hiszen a város levéltára nem áll bővében a vendéglátóipar történetére vonatkozó iratok tekintetében. A Szegedi Törvényszék Cégbíróságának, a Szeged Középítészeti Tanácsának, valamint a Szeged Szépítő Bizottmányának, illetve a Szeged Törvényhatósági Jogú Város Tanácsának iratai szolgálhatnak csupán némi morzsával, az információra éhes kutató számára. Ennek okai közt néhány speciális tényezőt is megenüíthetünk, mint például Szeged vendéglátásának azon jellegzetességét, hogy a korabeli vendéglátósok többnyire bérlők voltak, és nem saját házukban vezették üzletük, vagy éppen más városokban is voltak üzleteik, és ott vették be őket a Cégbírósági jegyzőkönyvbe. Ezen okok más alternatív források bevonását igénylik, mint például a korabeli vendéglátóipari szaklapok teljességre törekvő áttanulmányozásával elérhető adatok.

1 1 Itt kell még megemlítenem az ez idáig még eléggé ki nem aknázott lehetőséget, melyet az anyakönyvek rejtenek magukban. A Horthy korszakra nézve valamivel előnyösebb a helyzet, mivel 1933-ban állították föl a Szeged Város Idegenforgalmi Hivatalát, melynek 3 dobozra, 5 kötetre kiterjedő iratai közel 11 év szegedi vendéglátás-történetébe engednek betekinteni. Ugyanis ezen hi-